Hat hónappal az óvodakezdés előtt: gyakoroljuk az elválást Valamennyi feladat közül az édesanyától való elszakadás a legnehezebb – még ha eleinte csak rövid időre történik is. Érdemes gyakorolni, hogy az első napokban már bátran, a viszontlátás örömébe vetett bizalommal tudjon búcsút inteni a kis óvodás. Hívjuk meg hetente rendszeresen a nagymamát, nagynénit, szomszéd nénit, hasonló cipőben járó anyukát vagy akár egy nagyobb iskolás lányt, hogy együtt játsszunk. Ha megkedvelte őt a gyerek, hagyjuk őket magukra egy időre. A következő lépés, hogy a kicsi megy látogatóba hozzájuk. Fontos a rendszeresség, hiszen így egyik alkalomtól a másikig emlékszik még az együtt töltött időre. Biztosan van ismeretségi körünkben valaki, akit kedvel a gyerek. Ha lehet, vegyük rá heti néhány óra bébiszitterkedésre. Sétáljunk el naponta a játszótérre, parkba, ahol csemeténk megismerkedhet hasonló korú gyerekekkel. Szerencsés, ha akad olyan kortársa, akivel együtt mehetnének majd oviba. Könnyebb lesz a sok idegen gyerek között, ha néhány ismerős arcot is lát. Három hónappal az óvodakezdés előtt: ügyeljünk a napirendre! Kétéves kor fölött általában többé-kevésbé kötött napirend szerint folyik a kisgyerek élete, és ez hasonló az óvodásokéhoz: felkelés után reggeli, játék, séta, ebéd, alvás, játék, vacsora, lefekvés. Ha ez másképp lenne, igyekezzünk fokozatosan ehhez alkalmazkodni. Érdeklődjünk leendő óvodánkban, mikor mit szoktak csinálni, hogyan zajlik egy-egy napjuk, és próbáljuk hasonlóan beosztani az otthoni napirendet. Így legalább ez nem jelent újdonságot, megszokott tevékenységeit folytathatja majd, csak nem az otthoni környezetben. Három héttel az óvodakezdés előtt: játsszuk el, mi lesz, ha... Ez a kérdés először az aggódó anyukában merül fel, aki ismeri gyerekét, tudja, mire képes, és mely területen adódnak problémák. Hogyan fog felöltözködni, eléri-e időben a mellékhelyiséget, és ha mégis becsurog? Elfogadja-e az ételt, vagy lehet, hogy egész nap semmit sem eszik? A kisgyerekben nem fogalmazódnak meg félelmek, mert egyáltalán nincs elképzelése az oviról. Az ismeretlentől való félelem azonban talán még rosszabb. Nosza, játsszuk el, mi lesz, ha… Telepedjünk le a szőnyegre, ültessük körbe a kedvenc szőrállatokat, babákat – ők lesznek az ovisok –, és kisgyerekünket is vonjuk be a játékba. Az óvónéni szerepében meséljünk, énekeljünk, tornázzunk, terítsük meg a babasztalt, ebédeltessük meg a „kis ovisokat”. Persze közben mindig akad egy-egy, akinek ki kell szaladnia pisilni, aki nem tud egyedül belebújni a nadrágjába, aki kiönti a vizet. Szelíden dorgáljuk vagy vigasztaljuk meg a bajba jutottat, és segítsünk rajta – a leendő óvó néni is valami hasonlót fog tenni. Ezzel a játékkal biztos sikerünk lesz, lurkónk hatalmas kacagásokkal kíséri a kis baleseteket. Egyben lesz némi fogalma arról, mi is történik az oviban, és mi lesz akkor, ha… Sétáljunk el néhányszor az ovihoz, nézzük meg, hogyan játszanak a gyerekek az udvaron, sőt akár odabent is körülnézhetünk néhányszor.