A CSALÁD KRÍZISE:
MAGYARORSZÁG ÁLLAPOTÁRÓL 2006.06.11. 21:01
Részlet a Fehér könyvből MKDSZ
Részlet a Fehér könyvből MKDSZ 2006. június 11. vasárnap 00:00
A kedvezőtlen demográfiai folyamatok egyik fő oka a hagyományos értelemben vett család mint intézmény válsága. Rendkívül alacsony a házasságkötések száma.
A mai házasodási hajlandóság mellett a nőknek alig több, mint 45 százaléka kötne házasságot élete folyamán. Ennek ellenére továbbra is sok a válás: a házasságok mintegy 40 százaléka válással végződik.
Gyorsan terjed a házasságon kívüli együttélés, bár a kutatások szerint a házasságban, az élettársi kapcsolatban élők, de az egyedülállók többsége is egyaránt a házasságot tartja a legmegfelelőbb életformának.
Ma már a gyermekek több mint egyharmada házasságon kívül születik.
Feltehető, hogy jelentős részüknek a szülei élettársi kapcsolatban élnek.
Ez a párkapcsolati forma azonban kevésbé stabil, mint a házasság, és az ezt választó párok termékenysége is alacsonyabb, mint a házasoké.
Az elmúlt 4-5 évben immár Magyarországon is megjelent a fiatal felnőttek körében az akaratlagos gyermektelenség (tehát a gyermekvállalás elutasítása).
A párkapcsolati formák változásának következtében emelkedik a nem szokványos családban felnövekvő gyermekek száma, ami akadályozza azt, hogy a felnövekvő generációk a családi stabilitás mintáját vigyék magukkal a felnőtt életbe.
Ezzel összességében nő a szegénység kockázatának fokozottan kitett felnőttek és gyermekek száma.
Ma 100 nő élete során átlagosan 130 gyermeknek ad életet, ami egyharmaddal kevesebb, mint a reprodukciót biztosító termékenység.
A társadalmi különbségek ezen a téren is megmutatkoznak.
A legalacsonyabb iskolázottságú (8 osztályt sem végzett) nőknek még ma is átlagosan 2,3 gyermeke születik, ami több mint kétszerese a középfokú végzettségűek 1,1-es termékenységének.
A 8 osztályt végzettek, a szakmunkások és a felsőfokú végzettségűek termékenysége 1,3-1,4 körüli.
Az 1990-es évek születésszám- csökkenésében a középfokú végzettségű nők játszották a legnagyobb szerepet, mivel ők teszik ki a szülőképes korban levő nők nagyobb hányadát, ugyanakkor az ő termékenységük csökkent a legnagyobb mértékben.
Ma a gyermekvállalás az egyik legfontosabb szegénységi kockázat.
Emellett még a szegénységbe nem sodródó családoknak is komoly intézményi, fizikai és nem utolsósorban munkaerő-piaci nehézséggel kell megküzdeniük ma, ha gyermekeket nevelnek.
Ezek a körülmények is magyarázzák, hogy az értékválsággal, az individualizációval is szembesülő társadalomban a fiatalok kevés gyermeket vállalnak, vagy egyáltalán nem vállalnak gyermeket.
Ugyanakkor a kutatások rendre azt igazolják, hogy a magyar társadalom alapvetően család- és gyermekbarát.
Az emberek még mindig átlagosan közel 2 gyermeket, vagyis a jelenlegi gyermekszámnál lényegesen többet tartanak ideálisnak, és nagyon nagy hányaduk utólag (termékeny életszakaszuk befejezése után) is úgy gondolja, hogy jobb lett volna, ha több gyermeke születik.
A családpolitikának tehát arra kell összpontosítania, hogy elhárítsa a családtervek megvalósításának útjában álló, a döntési szabadságot korlátozó akadályokat.
A családok megerősítése azért is fontos, mert a család a generációk közötti szolidaritás kerete, miközben - mint láthatjuk - az állam mind nehezebben és bizonytalanabbul teljesíti a generációk közötti segítségnyújtási feladatait.
A családalapítást, gyermekvállalást azonban bizonytalanná teszi a családpolitika kiszámíthatatlansága.
A családi támogatások évtizedeken át megtapasztalt, megszokott, stabil rendszere 1995-1996-ban összeomlott (Bokros- csomag), és a támogatások azóta kormányciklusoktól függően változnak.
A 2002 után remélt stabilitást 2005-ben ismét felborította a családtámogatási rendszer átalakítása.
Elismerve, hogy a gyermekvállalás a családi és egyéni örömök mellett befektetés kollektív jövőnkbe, úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyermeknevelés a családi büdzsét terhelő negyedik legsúlyosabb adónem.
A családpolitika sokat tehet azért, hogy a családok gyermekvállalásban, gyermeknevelésben megnyilvánuló teljesítményét elismerje.
Részlet a Fehér könyvből
FEHÉR KÖNYV
Írta:
Dr. Bod Péter Ákos
Dr. Mellár Tamás
Dr. Vukovich Gabriella
Budapest, 2006. június
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés
Elsô rész - Hazánk próbatételek elôtt áll Második rész - Gazdaságunk társadalmi keretei Harmadik rész - A magyar gazdaság teljesítményérôl Negyedik rész - Eredmények, deficitek, kilátások Ötödik rész - Magyarország és a magyar gazdaság megítélése Hatodik rész - Helyzetünk és kilátásaink értékelése ú Felhasznált források
Letöltheto:
http://fidesz.hu/download/FeherKonyv.pdf 1 MB
Pdf file, Acrobat Reader szükséges'
|