A nemzet példátlan népességfogyása Dr. Vukovics Gabriella: Európában utolsók között vagyunk a munkaerő-piaci aktivitásban Írta:Bán Károly A gyermekvállalás az egyik legnagyobb szegénységi kockázat Magyarországon. A drámaian alacsony arányú foglalkoztatás, a kiszámíthatatlan családpolitika, a nemek közötti munkamegosztás egyensúlyának tartós megbomlása a legfőbb oka a népességfogyásnak - állítja dr. Vukovics Gabriella statisztikus-demográfus (képünkön), a DEMO-STAT Szakértő Iroda igazgatója. Ha a népességfogyást nem sikerül lelassítani, negyven év múlva nagyjából 6,5 millió lesz Magyarország lélekszáma. - Arra, hogy egy európai országban huszonöt éve folyamatosan csökkenjen a népesség, a kontinensen nincs példa - hangsúlyozza dr. Vukovics Gabriella. - A folyamat másutt is megfigyelhető, ezért lényegében kijelenthető az, hogy a népességcsökkenés megállíthatatlan, de Európában sok országban lelassították. Ha ez nálunk is megvalósulna, akkor negyven év múlva nagyjából 8,5 millióan leszünk, ha nem, akkor csak 6,5 millióan. Ha nem sikerül a folyamatot tompítani, akkor negyven év múlva feleannyi gyerek lesz Magyarországon, mint ma, és kétszer anynyi idős ember. Százból harminckilenc - Maradjunk egyelőre csak a közeli éveknél. 2012-től öt év alatt csaknem egymillió honfitársunk, a Ratkó-korszakban született generáció vonul nyugdíjba. Összeomolhat a nyugdíjkassza? - A Ratkó-korszakban évente 200 ezer gyerek született. Ezzel azt kell szembeállítani, hogy a kilencvenes évek elején már nem érte el a születések száma a százezret sem. Amikor ez a korosztály munkába lép, vagyis 2012 környékén, akkor nagyjából százezer járulékfizetővel lesz több, ezzel szemben durván évente 200 ezer friss nyugdíjas várja majd a nyugdíjat szállító postást. Tovább torzul tehát az eltartók és eltartottak aránya. És ez nem csupán a nyugdíjkasszára, hanem a szociális ellátórendszerre és az egészségügyi ellátórendszerre is óriási terhet ró. - És akkor még nem ejtettünk szót arról a nagyjából félmillióra becsült rétegről, amely csak a feketegazdaságban tevékenykedik, tehát nyugdíjjogosultságot nem is szerez. Továbbá a minimálbéresek milliós seregéről sem beszéltünk, akik szintúgy csak nagyon alacsony nyugdíjban reménykedhetnek... - Azt persze nem tudjuk, hogy a nyugdíjjogosultságot nem szerző feketén foglalkoztatottak korösszetétele milyen, vagyis ebből hányan érik el a következő évtized elejére a nyugdíjaskort. De az biztos, hogy óriási tömegről van szó, amelynek az eltartása a szociális ellátórendszerre hárul, miután nincsen alanyi jogon járó állami nyugdíj. Ha tovább torzul a korstruktúra, vagyis kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra, s válnak ezáltal járulékfizetővé, mint amennyien elérték a nyugdíjkorhatárt, akkor a problémákat csak tovább konzerváljuk. Hisz minél többet kell egy társadalomnak az időskorúakra fordítani, annál több járulékot kell az emberektől beszedni, ami tovább rontja a foglalkoztatás lehetőségeit. Márpedig a helyzet már ma is elviselhetetlen: száz ember közül csak harminckilenc dolgozik. Ez szüli a társadalmi igazságtalanságokat. - Mire gondol? - Az, hogy ilyen kevesen dolgoznak, igazságtalan a dolgozók szempontjából, hiszen nekik fokozott terhet kell viselniük, túl nagy adót és járulékot kell fizetniük. De igazságtalan ez a társadalommal szemben is, hiszen ha kevesen fizetnek járulékot, kevesebb a bevétel, emiatt romlik a közszolgáltatások minősége. Azokkal szemben is igazságtalan ez, akiknek nincs munkájuk, hiszen ők teljesen kirekesztődnek a társadalom életéből, vérkeringéséből. - Vagyis a népességfogyás társadalmi veszélyei még nagyobbak, mint a gazdaságiak. - Felmérhetetlen, milyen veszélyeket jelent az, ha úgy nőnek fel generációk, hogy egy családban csak egy gyermek van. Ahol van két-három gyerek, ott születhetnek kisebb szövetségek a családon belül, kialakul egymás segítésének a mechanizmusa is. Nálunk sajnos átalakulóban van a családok szerkezete. Nem egy generációban él sok ember, hanem több generációban kevés. Felborult egyensúly - Miért fogy nálunk gyorsabban a népesség, mint más európai országokban? - A fő ok a termékenység rohamos csökkenésében, vagyis abban keresendő, hogy kevés gyermek születik. Magyarországon persze a magas halálozási ráta is hozzájárul a népesség-csökkenéshez. A gyermekek vállalásának támogatása nem adomány, nem segély, hanem befektetés a jövőbe. Emellett a nagyobb anyagi támogatás azért is fontos lenne, mert a gyermekvállalás az egyik legnagyobb szegénységi kockázat ma Magyarországon. Minden kutatás azt igazolja, hogy ha a gyerekvállalás feltételei javulnának, ha a munkavállalás és a családi élet jobban öszszehangolható lenne, akkor a magyar családok több gyermeket szeretnének, mint ahány ma születik. Ha valaki elveszíti a munkáját, s hosszú ideig otthon van, akkor ez az állapot számos pszichés és egészségügyi problémát okoz, s egyre nehezebb utána visszailleszkedni a társadalomba. A munkavállalásnak dinamizáló hatása van a népesség alakulására is. Akinek van munkája, annak sokkal inkább van tartása, jobban tud a társadalmi közegben eligazodni. A hasonló népességű Csehországban 850 ezerrel többen dolgoznak, mint nálunk. Gondoljunk bele, ha ennyivel többen fizetnének járulékot, mennyivel kevesebb gond lenne például a nyugdíj- vagy egészségkasszával, s menynyivel több juthatna munkahelyteremtésre. - Nem úgy tűnik, hogy sikerül őket utolérni. Ez azt is jelenti, hogy a népességfogyást sem sikerül lelassítani? - Európában utolsók között vagyunk a munkaerő-piaci aktivitásban. Ugyanakkor a munkanélküliek száma öt év alatt 31 százalékkal nőtt. A középosztály szempontjából azt látjuk, hogy komoly reáljövedelem-csökkenésre kell mostanában számítani azoknak is, akik dolgoznak, azoknak is, akik nem dolgoznak. Folyamatos létszámleépítésre is fel kell készülni, tehát a munkahelyek veszélybe kerülnek, vagyis ez a foglalkoztatási kép, ami már így is nagyon rossz, feltehetően tovább fog romlani a következő években. És akkor még arról nem tettünk említést, hogy nálunk a nemek közötti munkamegosztás egyensúlya teljesen felborult. A II. világháború után a hagyományos női szerepek megmaradtak, a férfiszerepek sem változtak, de közben a nők még munkavállalók is lettek. Ez az egyensúlytalanság, bár sokat javult, de nem állt helyre. A skandináv országokban például a részmunkaidős foglalkoztatás volt az az eszköz, amelynek révén kialakult az egészséges munkamegosztás a családokban a nemek között. Franciaországban a fejlett gyermekintézmény-hálózat, a családi juttatások, a családi adózás kiszámítható rendszere hozott gyógyírt a népességfogyás megakadályozására. Ezzel szemben nálunk a háztartásbeli nőkkel most még egészségbiztosítási járulékot is fizettetni akarnak a nem létező jövedelmükből. A háztartásbeliek egy jelentős része azért háztartásbeli, mert otthon gyerekeket nevel, egy másik része meg azért, mert nem talál magának munkát, tehát nem passzióból. Az elmaradott térségekben, ahol szinte lehetetlen munkát találni, még pénzt behajtani a szerencsétlen sorsú emberektől, részint felháborító s szinte kivitelezhetetlen is. Elszakadt kapcsolatok - A társadalmi körülmények tehát nem túl kedvezőek a változáshoz. Valamit mégiscsak tenni kellene, nem? - Van olyan iskola, amelyik azt mondja, hogy elszakadt a kapcsolat a gyermekvállalás racionalitása és az időskori biztonság között. Magyarán a társadalom pont azokat nem honorálja, akik gondoskodnak a megmaradásról, az újrateremtésről. Ha ezt a két szempontot összekötnénk, tehát az időskori biztonság legalább részben attól függne, ki hány gyereket nevelt fel, akkor több gyermeket vállalnának a családok. Ez persze nyugdíjreform kérdése. Másrészt a részmunkaidős foglalkoztatás is sokat segíthetne. A már említett skandináv országokban a reprodukcióhoz közelít a termékenység, s alacsony a halandóság is. A másik fontos tényező a családpolitika stabilitása. Nálunk több mint egy évtizede szinte kiszámíthatatlan, mikor mit szüntetnek meg, vesznek el, alakítanak át. Ez kiszámíthatatlanná teszi a gyereknevelés feltételrendszerét. Ma a gyerekek 13 százaléka, 260 ezer gyermek olyan családban nevelkedik, amelyben egyik szülőnek sincs munkája. Ilyen körülmények között kellene felnőni, családot alapítani, gyermekeket szülni s gondoskodni a jövő társadalmáról.