A járóka leszűkíti a gyerek azon igényét, hogy tanulhasson a világról - ez nyilvánvaló -, de súlyosan korlátozza az idegi fejlődést is az által, hogy a baba nem kúszhat-mászhat (ezek a folyamatok létfontosságúak a normális növekedéshez). Akadályozza a látás, a manuális kompetencia, a szem-kéz koordináció és egy sor más dolog fejlődését. (Hasonlóan gátolja az egyensúlyérzék fejlődését és a biztos járás kialakulását a bébikomp.) Megakadályozzuk, hogy gyermekünk összetörjön-szétszedjen-megfogjon dolgokat (mely a tanulás egy módja), az által, hogy korlátozzuk a mozgásterét. A gyerek így fizikai, érzelmi és tanulási vákuumba kerül. Abban korlátozzuk, amiben leginkább szeretnénk, hogy kedve teljen később: a tanulásban. Mennyivel szebb megoldás a közösen végzett házimunka, vagy egy játszósarok kialakítása abban a helyiségben, ahol a legtöbb ilyet végezzük (pl. konyha). Persze ehhez a módszerhez sokkal több türelem kell. De alapvetően nem azért vagyunk otthon, hogy a kisbabánkkal foglalkozzunk?