A tánc az ember legrégebbi kifejezési formája. Már 16 ezer évvel ezelőttről maradtak fenn táncoló alakokat ábrázoló barlangrajzok a mai Franciaország és Spanyolország területén, Tanzániában még régebbiek. A tánc nagyon sok vallási rituálé fontos összetevője volt az emberiség története során. Az ismétlődő ritmusokra  végzett mozdulatok segíthetnek elérni azt a meditációs állapotot, amelyben az ember megtalálhatja valódi lényét. A tánc mozdulatsorán át testünk és lelkünk igaz szövetségre talál, dinamizmusa fölélénkíti szunnyadó energiáinkat, életerőnket. A világot alkotó őskáoszból is ritmusra jött létre a rend. A mitológia szerint az Ősanya ritmikus mozdulataival alkotta meg az elemeket, miután a Teremtő döntött a világ létrehozásáról. A gnosztikus írás, János cselekedetei említi, hogy Jézus is táncolt. "A világegyetemhez tartozik a táncos. Az, aki nem táncol, nem tudja, mi történik". A korai keresztény egyházban is megtalálhatók voltak a liturgikus táncok. A VI. század táján azonban az aszketizmus előretörésével betiltották a templomi táncokat. Az egyházfők szerint túl érzékiek voltak és a nőknek túl sok öröme tellett bennük.

A "hastánc" egy nagyon ősi mozdulatforma, amely nevével ellentétben az egész testet átmozgatja. Arab nyelvterületen például "raks el sarqi" keleti tánc, "raks el baladi" emberek tánca kifejezéseket használják. Az Észak-Afrika és Közel-Kelet országaiban a "hastánc" kifejezés nem ismert, hanem a különböző táncok az eseményről kapták a nevüket, amelyen táncolni szokták azokat.

A hastánc elnevezés a nyugati világ szülötte. Az 1889. évi párizsi és az 1893-as chicagói világkiállításon szereplő észak-afrikai és közel-keleti előadók táncának francia elnevezéséből indult ki "danse du ventre" (a has tánca), ennek angol fordítása a "belly dance". A hastánc a kiállítások után állandó színpadi műsor lett a kabarékban, mulatókban, eredeti funkcióját veszítve, nyugati táncelemeket fölvéve és a ruhák, amiben táncolták őket is, kezdtek távolodni az eredeti népi formáktól. Ugyanakkor egyre több művészt ihletett meg a kelet varázsa, zeneszerzőket, festőket, táncosokat, írókat, és ez rányomta bélyegét a nyugati kultúra fejlődésére.

Az egyes közel-keleti országokban különbségek vannak a táncokban, a ruházatban, az alkalmazott hangszerekben, dallamokban, ritmusokban. Közös bennük az, hogy az egyes testrészeket izoláltan mozgatják. A táncosok gyakran használnak fátylat, ujjcintányért, botot, kardot, fejükön viselnek többágú gyertyatartót, vizeskorsót. Ezen kiegészítő eszközök alkalmazása más-más népeknél alakult ki. A vándorlások során keveredő etnikumok egymásnak adtak ötleteket táncaik továbbfejlesztéséhez. A lágy, hullámzó, kanyargó, körkörös mozdulatok nőiséget, a rázások erőt, termékenységet sugároznak. A finom kéz- és fejmozdulatok indiai, a karmozdulatok perzsa és egyiptomi eredetűek. A has és csípő mozdulatai az ősi termékenységi rítusokból maradtak ránk. 
                        
Néhány lehetséges ok, amiért a nők elkezdenek orientális táncot (hastáncot) tanulni:

Mivel a hastánc hosszantartó ritmusos gyakorlatsor, amely az intim zónák mély izomzatán kívül a nagy izomcsoportokat is intenzíven átmozgatja, ezért főként az aerob profilú mozgások közé tartozik. A mozdulatok közben a test oxigénszükséglete nő, használja a felhalmozott cukrot, zsírt és fehérjét. Hastánccal óránként 360–660 kilokalóriát égethetünk el.

A hastáncot bárki elkezdheti életkortól, testsúlytól, hasának méretétől függetlenül. Várandós kismamáknak is ajánlottak a lágy, hullámzó lassú mozdulatok. Ha valaki megtanulja izolálni medenceizmait, ennek a szülésnél és azt követő időszakban, a regenerálódásban is nagy hasznát veszi. A tánc segít az újdonsült mamáknál gyakran fellépő "laktációs pszichózis", önelfogadási problémák, pánik, depresszió leküzdésében, a gátizmok edzésében és terhesség előtti alakjuk visszanyerésében.

Végezetül néhány sor a tudós Dr. Dienes Valériától, világhírű mozdulatművészünktől: "Mi a mozdulat? Híd test és az eszmélet között. Az anyagi és szellemi világ kötőjele. A mozdulat testet ad a léleknek és lélekkel telíti a testet...... a tánc az embertest beszéde. Az egész testé. Nyersanyaga a mozdulat, melyben részt vesz az embertest minden szerve, minden porcikája."
(Táncművészeti Értesítő)

Ezzel a rövid cikkel szeretnék mindenkit bátorítani, hogy megtapasztalja az utolsó sorokban leírt érzést.

(A szerzőről és tanfolyamairól többet is megtudhattok a www.aziza.hu honlapon. A leírtak hitelességét hűen alátámasztja az illusztráció, ami a négy gyermekkel büszkélkedhető szerzőt ábrázolja. Szantál)