Vályi-Nagy Erika 2006.03.23. 14:20 Előbb csak a gonosz boszorkánytól, később már a törpéktől is félni kezd. Legközelebb Hófehérke sem ússza meg. Úgy tűnik, nem használ a hosszas magyarázgatás, a mese kikapcsolása, simogatás vagy éppen a fenyítés. Szaporodnak a kérdések: mitől, miért fél? Nem kell feltétlenül a legrosszabbra gondolni, hiszen a félelem döntő fontosságú emóció. Nem elhanyagolható szerepet játszott abban, hogy az ember a törzsfejlődés korai szakaszában képes volt életben maradni a reá leselkedő veszélyek közepette. Hasonló a funkciója az egyén életében is: a veszély elkerülésére késztet, riadóztatja a szervezetet. Ha azonban a félelem nem felpörget, hanem letaglóz, tehetetlenségre kárhoztat, már károssá, ártalmassá válik. Ijesztő klasszikusok: • Piroska és a farkas (gyilkosság, megtorlás) • Hófehérke és a hét törpe (zsarolás, gyilkossági kísérlet, gyilkosság) • Jancsi és Juliska (gyerekgyilkosság) Ijesztő mozifilmek: • Walace és Gromit (Jeckyl és Hyde történet nyusziruhában) • Csodacsibe (komplett ufótámadás ijesztő kép és hang efektusokkal) • Harry Potter összes (kizárólag nem ijedős felnőtteknek!) Csecsemőkorban két dolog, ami szorongással töltheti el a kicsiket: a bizonytalan testhelyzet vagy az erős zaj. Mondják, lehet fél kézzel is lóbálni a gyereket, ha biztos kézzel tesszük, a kicsi hangosan kacagni fog, de ha remegő kézzel fürdetjük, ne csodálkozzunk, hogy visít… és nem a víz a főbűnös! Négy-öt hónapos korban új jelenségre lehetünk figyelmesek: a kicsi feszülten figyel, ha idegen arc hajol fölé. Nem sokkal később az vált ki zavart a gyereknél, ha a szülő magára hagyja, netalán egy ismeretlen közeledik és fel akarja venni. Különös jelzéssel bír ilyenkor a gyerek sírása: azt mutatja, hogy a pici számára a világ két részre bomlik. Az ismerősre, a biztonságosra és egy ismeretlen, bizonytalan és veszélyes világra. Hamarosan eljön az az idő is, amikor gyerekünk konkrét dolgoktól kezd félni. Kutyától, szomszéd bácsitól, oroszlántól. Még nem képes felmérni, hogy a kutyától megvédi a póráz, az oroszlántól az állatkert rácsa, a szomszéd bácsi pedig ügyet se vet rá. Úgy három éves korára éri fel ésszel a módosító tényezőket: a pórázt, a rácsot, de ezzel egy időben egy újfajta félelem jelenik meg a kis tudatukban: a szimbolikus félelem. Sötét, halál és a cápák Éva és József két nehéz éven van túl. Több hónapos állásnélküliségen, anyagi problémákon, házassági gondokon, most azonban újra nekilódulni látszik a szekér, ők is kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak. Ez azonban egy cseppet se látszik a gyerekeken. A két és fél éves Máté és a négy éves Fanni egyre furcsábban viselkedik. Afféle általános félelemmel kezdődött, a cápával. Hát igen, mondták az óvodában, hogy se a Nemo nyomában, se a Cápamese nem való még a gyerekeknek, de nem volt mit tenni, a kicsik kisírták maguknak az új videót. - Különben is… – vonogatta vállát Éva, - a szomszéd gyerekek is ezt nézik. Talán már késő volt, mikor egy nap erélyesen azt mondták, hogy nincs több cápa a lakásban. Akkor már Máté többször felébredt éjszaka, és a sírós hangon a cápáról nyöszörgött. Részlet a Fél a gyerek éjjel című fórumból: Antalbaba: Én is ilyen voltam:((( Egyszercsak féltem a sötétben, rettegtem éjjel kimenni wc-re, féltem a gardróbszobától, a szekrényektől. . . Nem tudom, mitől alakult ki, lehet, hogy éjjel belelestem egy horrorfilmbe. . . , ki emlékszik? De onnantól, ha iszonyú sírás-rívás közepette sikerült is az ágyamban elaludni, éjjel átvonultam a szüleim KÖZÉ, és évekig ott aludtam. Ezt követte a sötétség korszak, a gyerekek egymást riogatták este lámpaoltás után. A kisfiú a holdtól és a csillagoktól is félt, aztán napközben tovább sírdogált: a felhők zavarták. A furcsa formájú, furcsa színű rémségek. A folyamat tovább gyűrűzött. Elég volt csak egy félmondat a nagymamától: „Már a Pisti is meghalt”, a kicsik csak a halálról kérdezősködtek. Miért hal meg, hova tűnik, ki lesz a következő… Éva és József pedig értetlenül állnak szemben a problémával. Mert nincs jó válasz, nincs jó megoldás – mondogatják. A kicsik napról napra jobban szoronganak. A gyerekek megérzik a bajt Éva és József problémája nem egyedi. Egyre több szülő kopogtat a pszichológusok ajtaján hasonló gondokkal küszködve. És közben meggyőzően bizonyítják, hogy a gyerekek mindig kimaradtak a konfliktusokból. Ennek azonban ellentmondanak a kutatások, melyek szerint a kicsikre óriási erővel hatnak a családban lévő – szavakban talán el sem hangzó – indulatok, félelmek, fájdalmak. Sokszor ez csak háttérsugárzásként lengi körül a gyereket, és szorongást vált ki belőle. Nem jó, ha a szülő otthon tölti ki a mérgét, de az sem segít, ha elfojtja, elhallgatja a kicsik elől a problémákat. Nekik is joguk van tudni az igazságot, nyilván mindezt az ő nyelvükre lefordítva. Ha a gyerek szorong – mivel megoldani nem tudja a helyzetet –, aggasztó szokásokat vehet fel: bepisil, rágja a körmét, lidércnyomásos álma lehet, sőt, a rettegés akár sokkállapotig képes fokozódni. Kell az a boszorka Sok szülő – Évához hasonlóan – arra gondol, hogy a gyerek a mesétől fél. Attól a mesétől, amit nap mint nap megkövetelnek a gyerekek a szülőtől. Mert ezekben mennyi félelmetes dolog is van: sárkány, gonosz mostoha, boszorkány. Akkor viszont a megoldás is egyszerűnek tűnik: ne meséljük neki. Miért szoronganak mégis tovább a gyerekek? "A mesét nem azért szereti a gyerek – írja Vekerdy Tamás –, mert olyan dolgokat hall benne, amik idegenek tőle, hanem azért, mert a benne gomolygó indulatok világát fejezi ki a maga nyelvén. Tehát meg kell fordítani a dolgot: nem a boszorkánytól fél, hanem a boszorkány alakjával tudja kifejezni félelmét, és ezáltal meg is szabadul tőle. Már ha teljes mesével találkozik, ahol végül minden a maga helyére kerül, a jó győz, a rossz elveszik." Más azonban a helyzet a rajzfilmmel, ami a tévén keresztül jut el a gyerekhez. Ha hallgatja a mesét a kicsi, maga által elképzelt világot teremt. Máshol vannak a hangsúlyok, nem éleződnek a gonosz tettei. A tévé azonban leegyszerűsít, készen tálal mindent: az elfogyasztott nagymamát, haldokló Hófehérkét, kupán vágott kismacskát… A gyerek meg csak bámulja. Számos vizsgálat kimutatta a képernyő agresszió- és szorongásfokozó hatását, amelyek közül éppen a rajzos mesefilmek a legnagyobb bűnösök. Sok szülőnek fel se tűnik, hogy a gyerek a szájába gyömöszöli a kezét, szinte önkívületben mered a képernyőre, hanem csak akkor kapcsolnak (szó szerint és képletesen is), amikor már lidérces álmai vannak a kicsinek. Nem véletlenül mondják, tévét mindig szülői felügyelet mellett nézzen a kicsi, és akkor is csak az előre kiválasztott műsort. Van segítség! Egy bizonyos határig a félelem természetes. A szülő feladata észrevenni és feloldani a szorongást. A sötétséget legyőzni egy kislámpával, a villámlást pedig együtt nézni és elmagyarázni. A halál sem lesz olyan rémisztő, ha magunk is bizonyos méltósággal, lelkierővel képesek vagyunk fogadni, és ezt az érzést tovább plántálni. A gyerek nem retteg a környezet természetes tárgyaitól: lépcsőtől, kutyától, egértől, kukactól. Legtöbbször a felnőttek szoktatják a félelemre azzal, hogy feljujjognak, ha bogarat vesz a kezébe vagy hozzáér a kutyához. Ezek után nem csoda, ha lassan az egész világ félelemmel telik meg. A kisfiúknak még rosszabb: az anyámasszonykatonákat kinevetik, megfenyítik. Mert a fiú nem lehet csak bátor katona. Így aztán könnyű elérni, hogy a kívülről bátor katona belül egy szorongó kis nyuszi legyen, tele fóbiákkal, önértékelési zavarokkal. Mit tegyünk, ha fél a… - sötétségtől • kicsi fényforrást tegyünk a szobájába • gondoljuk végig, nem vagyunk-e túl erőszakosak, hogy szobatiszta legyen, nem erőltetjük-e az evést, az egyedüli lefekvést • gondoskodjunk arról, hogy a gyerek ne legyen nappal se sokat egyedül • hagyjuk nyitva éjjelre az ajtaját - a haláltól • első magyarázatunk semleges, tárgyilagos legyen, semmiképpen ne ijesztő • ne mondjuk azt, hogy elalszik, mert ez megzavarhatja a gyereket • ne erőltessük a temetést, de ha a gyerek el akar menni, engedjük. - kutyától, macskától • ne erőltessük a barátkozást • vegyünk neki plüss állatot, hátha az feloldja a szorongását (vagy kitölti rajta a mérgét) A segítség sokfelől, sokféleképpen jöhet. Azok a játszóházak, ahol képzett pedagógusok tartanak szerepjátékokat, művészeti foglalkozásokat, remek oldódási lehetőséget nyújtanak a szorongó gyerek számára. Pszichológusok rajzoltatással, értő beszélgetéssel segítenek. De senki és semmi nem ér fel a szülői odafigyeléssel, szeretettel, biztonsággal. Egy igazi öleléssel. Könyvajánló: • Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak (Park Könyvkiadó 2004.) • Dr. Ranschburg Jenő: Az értelem és a jellem lélektanáról • Penelope Leach: Picik és kicsik (Park Könyvkiadó 2004.) • Dr. Spock csecsemő- és gyermekgondozása (Medicina könyvkiadó Rt. 2002.) • Ezernyi kérdés ezernyi válasz (Magyar könyvklub 2002.) Szakértõk: Tőkés Maris (fejlesztő pedagógus) » Bujdosó Zoltánné Ági (óvodapedagógus) »