Fogyunk ..
Pet 2006.06.15. 23:09
Magyarország népessége 10 millió 77 ezer, 21 ezerrel, az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma 108,3-ra csökkent. A nők több mint fele, a férfiak 45 százaléka 40 éves vagy idősebb.
gondola.hu 2006-06-14 00:08:17
A halálozások száma 38 ezerrel haladta meg a születésekét.
Minden nyolcadik- kilencedik férfi vagy nő egyedül él.
Csökkent a házasságkötések és a családok száma is. 24 700 házasságot bontottak fel.
Csaknem minden hetedik együttélés minősül élettársi kapcsolatnak.
A gyermekek száma folyamatosan fogy: 97 500 gyermek született.
Száz élveszületésre 52 művi vetélés jutott.
A KSH legfrissebb, a tavalyi esztendőt összegző jelentése szerint Magyarország népessége 2006. január 1-jén 10 millió 77 ezer fő volt.
A népességszám változását hosszabb ideje a természetes fogyás és a nemzetközi vándorlási nyereség egyenlege határozza meg.
Ezek következtében az elmúlt év folyamán a népesség száma 21 ezerrel csökkent, kissé nagyobb mértékben, mint az előző évben, de kevésbé, mint az előző öt év átlagában.
Ezer férfira az 1990. évi 1081-gyel szemben 1107 nő jutott, ugyanannyi, mint egy évvel korábban.
A népsűrűség, az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma 108,3-ra csökkent.
A népesség korösszetételét leíró korfa öregedő népességé, ahol a 35 éves korig meglevő férfitöbblet a 35-39 évesek között kiegyenlítődik, és 40 év felett - az eltérő életesélyekkel összefüggésben - növekvő nőtöbbletbe megy át.
A nők több mint fele, a férfiak 45 százaléka 40 éves vagy idősebb.
A gyermekkorúak népességen belüli aránya 15,4 a 65 éves és idősebbeké 15,6 százalék.
Folytatódott az együttélési formák változása.
Csökkent a házasok aránya, nőtt az egyedülállóké és az elváltaké.
A házasságban élők a 15 éves és idősebb népesség felét sem teszik ki.
A nem házasságban élőkből a férfiak között az egyedülállók, a nőknél az özvegyek és az elváltak aránya magasabb.
2005. április 1-jén a háztartások száma meghaladta a 4 milliót, és 139 ezerrel volt több a 2001. évinél.
A családháztartások száma fogyott, a nem család-, ezen belül az egyszemélyes háztartásoké emelkedett.
Míg 1990-ben minden negyedik, addig 2005-ben minden harmadik háztartás volt egytagú, ami azt jelenti, hogy minden nyolcadik- kilencedik férfi vagy nő egyedül él.
Az egyszemélyes háztartások számának változása összefügg az egyedülálló idősek és fiatalok számának növekedésével.
A családok száma csökkent.
Bár a családok döntő többsége változatlanul házasságon alapul, a családok kisebb része áll házaspárokból, mint korábban, miközben megnőtt az élettársi kapcsolatban élők aránya.
Jelenleg csaknem minden hetedik együttélés minősül élettársi kapcsolatnak.
A családokban mintegy 3 millió gyermek él, akik 69 százaléka fiatalabb 20 évesnél.
A gyermekek száma - az alacsony születésszámmal összefüggésben - folyamatosan fogy, ezen belül is jelentős a fiatalabbak létszámcsökkenése.
A gyermek nélkül élő családok aránya 1990 és 2001 között csökkent, azóta nő, és 2005-ben meghaladta a tizenöt évvel korábbit.
Az egy, illetve a három vagy több gyermekkel élő családok aránya folyamatosan nőtt, a két gyermeket nevelőké csökkent.
A házaspárok 2005 év elején 1 millió 122 ezer 15 évesnél fiatalabb gyermeket neveltek, az egyedülálló szülők - ahol 87 százalékban a családfő az anya -
225 ezret, az élettársi kapcsolatokban élők 199 ezret.
A száz, gyermekes családra jutó 15 év alatti gyermekek száma az 1990. évi 106-ról 2001-ben 87-re, majd 84-re csökkent.
A csökkenés a gyermeküket egyedül nevelők és a házaspárok esetében volt jelentős, az élettársaknál lényegében nem változott.
Népesedési folyamatok
A házasságkötések száma alapvetően csökken, az ezredfordulós szintet egyetlen évben sem érte el.
2005-ben 44 100 pár kötött házasságot, 0,7 százalékkal, 300-zal több az egy évvel korábbinál.
Az első házasságkötések száma ismét nőtt.
A tizenévesek házasságkötései csaknem megszűntek: a korosztályból ezer hajadon közül 1990-ben 51, 1995-ben 27, 2005-ben 5-6 kötött házasságot.
Ezenkívül jelentős a visszaesés a húszas éveik elején járó fiatal nők esetében is.
Tíz évvel azelőtt pedig ebben az életkorban volt a leggyakoribb a házasságkötés, ami az eltelt időszak alatt a húszas évek második felére tolódott.
A házasságkötések számának emelkedése kizárólag a házasságra lépők "érettebb" korosztályaiban, főleg a 30-39 évesek körében ment végbe.
A válások számában nem történt érdemi változás, 2005-ben mintegy 24 700 házasságot bontottak fel a bíróságok, lényegében ugyanannyit, mint egy évvel korábban.
Mivel a házasságokat később kötik meg, értelemszerűen a válás is későbbi életkorra tevődik át.
Leggyakoribb a válás - bár intenzitása az elmúlt néhány évben csökkent - továbbra is a 20-29 évesek között történt.
Változatlanul jóval több házasság szűnik meg özvegyülés és válás miatt (76 800), mint amennyi létrejön.
Az elmúlt öt év legmagasabb születésszáma volt a 2005. évi, amikor 97 500 gyermek született, 2400-zal több, mint 2004-ben, és lényegében ugyanannyi, mint az ezredfordulón.
Az élveszületések száma két hónap kivételével valamennyiben meghaladta az előző évit.
A folyamatok változásában az elmúlt években számos, demográfiai adottságokkal összefüggő, valamint a gazdasági-társadalmi átalakulásokból adódó tényező játszott szerepet.
A születésszám alakulására jelentősen hatott a tanulási idő meghosszabbodása, a későbbi önállósulás, valamint az együttélési formák elfogadottságának változása.
A tizenévesek és a korábban legtermékenyebb 20-24 éves nők termékenysége 2005-ben tovább csökkent, a 25-29 éveseké ismét emelkedett, és a 30 évesnél idősebbeké dinamikusan nőtt.
A születésszám újbóli emelkedése az érettebb korú, magasabb iskolai végzettségű és többnyire gyermektelen nőktől származott, akik nagyobb számban az első gyermeküket hozták világra.
Folytatódott a szülő nők között a nem házas családi állapotúak számának növekedése.
A 2005-ben született gyermekek 35 százaléka, 2000-ben 29 százaléka házasságon kívül jött világra.
Az élveszületettek között a koraszülöttek aránya hosszabb távon csökken, 2005-ben 8,2 százalék volt.
A termékenység színvonala az előző évhez képest javult. Száz nő élete során - a 2005. évi termékenységi viszonyok feltételezésével - 132 gyermeket hozna világra az előző évi 128-cal szemben.
A népesség egyszerű reprodukcióját biztosító érték 210.
A művi vetélések száma - bár nemzetközi összehasonlításban még mindig magas - az elmúlt másfél évtizedben csökkenő irányzatú. 2005-ben 50 500 műtétet hajtottak végre, 3,8 százalékkal, mintegy 2000-rel kevesebbet a 2004. évinél.
Az érték a kilencvenes évek elejinek 56 százaléka, és 8700-zal alacsonyabb, mint az ezredfordulón. Száz élveszületésre közel 52 művi vetélés jutott.
A halálozások száma 135 500 volt, csaknem 3000-rel magasabb, mint a 2004-es, a több mint két évtizede legalacsonyabb érték.
Az elmúlt évek alapvetően javuló irányzata megtorpanni látszik.
Az emelkedésben nagy szerepe volt a tavaszi hónapok kiugró halálozásának, de az év háromnegyedében többen haltak meg, mint 2004 megfelelő időszakában.
A többlethalálozás főleg az idősebb lakosságot érintette, számarányuknak megfelelően főként az idősebb nőket. Figyelemre méltó azonban a középkorú
(45-49 éves) férfiak halálozásának emelkedése is.
A csecsemőhalálozás hosszabb távon csökken, és értéke 2005-ben az eddigi legalacsonyabb, 6,3 ezrelék volt.
Az arányszám mindkét nem esetében csökkent, de a javulás a leányoknál jelentősebb. 2005-ben ezer újszülött leánygyermek közül valamivel több mint 5, a fiúgyermekek közül 7 hunyt el egyéves kora előtt.
A magzati veszteségek közül a terhesség-megszakítások és a halvaszületések száma változatlanul csökken, a spontán vetéléseké emelkedő irányzatú.
A születések és a halálozások egyenlegeként a népesség természetes fogyása immár negyedszázados folyamat, amelyet egy ideje részben ellentételez a nemzetközi vándorlásból származó nyereség, így a népesség tényleges fogyása ennél alacsonyabb.
A halálozások száma 2005-ben 38 ezerrel haladta meg a születésekét, ami némi gyorsulást jelez az előző évhez képest (1,7 százalék).
A 17 ezer főt kitevő nemzetközi vándorlási nyereség kissé csökkent, 45%-ban fedezte a természetes népességfogyást.
A hazánkban az évtizedek alatt kialakult demográfiai helyzet sok vonatkozásban rokon a fejlett európai országokban megfigyelhető népesedési jelenségekkel, de néhány jellemzője természetszerűleg a közép- és kelet-európai mutatókhoz áll közelebb.
A magyar élveszületési arány megközelíti az uniós tagországokét, és a környezetünkhöz képest is közepes, a halálozási ráta azonban Bulgária és Lettország után a harmadik legmagasabb.
A természetes népességfogyás környezetünkben - Szlovákia kivételével - általános, de mindössze fél ezrelék vagy az alatti Lengyelországban, Csehországban és Szlovéniában.
A nemzetközi vándorlásból adódó népességnyereség a térségben Szlovéniában, Csehországban és Horvátországban a legnagyobb, amit Magyarország követ.
Belföldi és nemzetközi vándorlás
A halálozások száma az ország valamennyi régiójában meghaladja a születésekét.
A természetes fogyást azonban területenként a belföldi és a nemzetközi vándorlás egyenlege jelentősen módosítja. A kilencvenes évek közepének hullámvölgye után lassan, de folyamatosan emelkedett a belföldi vándorlások száma, némi stagnálás után 2005-ben valamelyest emelkedett, ezen belül az állandó vándorlásoké 1százalékkal mérséklődött, az ideigleneseké közel 3 százalékkal nőtt.
Az országon belüli népességmozgás egyik meghatározója a Budapestről - főleg az agglomeráció településeibe - való elvándorlás.
A folyamat másik oldala Pest megye népességének rendkívül gyors növekedése.
Ebben a megyében többen laknak, mint bármely dunántúli régióban, és a belföldi vándorlási nyeresége (14 300 fő) többszöröse a budapesti vándorlási veszteségnek.
A főváros helyzete annyiban sajátos, hogy a természetes fogyás mellett - bár ennek üteme az elmúlt évek során számottevően mérséklődött - jelentős az elvándorlás is. 2005-ben pozitív a belföldi vándorlási egyenlege Nyugat- és Közép-Dunántúlnak, ezen belül a legvonzóbb Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Fejér megye. Tovább gyengült Észak- Magyarország és Észak-Alföld népességmegtartó ereje, 4-4 ezer fős belföldi vándorlási veszteségük volt.
A legnagyobb belföldi vándorlási veszteséget Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász- Nagykun-Szolnok megye szenvedte el.
A nemzetközi vándorlás módosítja, árnyalja a kialakult képet.
Iránya azonban nem annyira koncentrált, mint a belföldié.
Egyenlege 2005-ben az ország valamennyi régiójában pozitív, ezen belül kiemelkedő Közép-Magyarországon, ahol a főváros mellett figyelmet érdemel Pest megye növekvő pozitív egyenlege.
Ebben a megyében a nemzetközi vándorlásból nagyobb volt 2005-ben a nyereség (3100 fő), mint a három dunántúli régióban együttvéve (2200 fő).
Mindennek eredményeként Közép-Magyarország népessége a múlt év folyamán ténylegesen több mint 12 ezerrel nőtt, miközben az ország többi részéé úgy csökkent 33 ezerrel, hogy Győr-Moson-Sopron kivételével minden megye népessége kevesebb lett.
A Magyarországon érvényes engedéllyel huzamosan tartózkodó külföldiek száma 2006. január 1-jén mintegy 155 000 fő volt, 9 százalékkal, 12 800 fővel több az egy évvel korábbinál.
Döntő hányaduk Európából, ezen belül Romániából, Ukrajnából, a volt Jugoszlávia utódállamaiból, illetve az EU-tagországok közül Németországból érkezett.
A bevándorlók között legjelentősebb a 25-49 évesek aránya (a férfiaknál 58 százalék, a nőknél 53 százalék).
Magyar állampolgárságot 2002-2004 között 14 062 fő kapott.
Az állampolgárságért folyamodók közel kétharmada korábban román, 10-10 százaléka szerbiai, illetve ukrán állampolgár volt.
Az elmúlt három évben az állampolgárságot kapottak többsége nő (54-56 százalék).
Az új állampolgárok több mint harmada fiatal, csaknem fele középkorú (30-59 éves), a többiek az idősebb generáció tagjai.
A városokban letelepedők aránya csökkent, a községekben nőtt.
Körükben legnagyobb a közép-magyarországi régió, és legkisebb a dél-dunántúli és az észak-magyarországi régió vonzása.
Forrás: gondola.hu
|