1. A több-biztosítós és a több-pénztáras kifejezés ugyanazt jelenti, szakmai tartalmuk azonos. Ezt bizonyítja a törvényben szereplő fejkvóta-képlet is, mert ilyeneket csakis üzleti biztosításban szoktak használni. De illetékesek is biztosítókról beszélnek. És a lényeg, hogy üzleti vállalkozások, amelyeknek üzletpolitikájába senkinek nem lehet beleszólása.

2. Ha a TB-ből 100 %-ig állami tulajdonú pénztárakat hoznának is létre, a törvény arra kötelezné őket, hogy minél többet megtakarítsanak a fejkvótából, mert nekik is hasznot kellene produkálniuk. Ez történt akkor, amikor az addigi egy helyett már két – 100 %-osan állami tulajdonú – biztosító kezdett működni.

3. Az ilyen pénztáraknak, egészségügyi szervezőknek nem éri meg jó, javuló ellátást nyújtani. Mert ha ezt teszik, ezzel főleg a legdrágább betegeket vonzanák magukhoz, akiknek ellátására a fejkvóta már semmiképpen nem lenne elég, hasznuk nem keletkezne.

4. Az ilyen pénztáraknak, egészségügyi szervezőknek nem éri meg áldozni a megelőzésre, mert a pénztártag bármikor átléphet egy másik pénztárba, így a megelőzésbe fektetett pénz hasznát mások fölözhetnék le.

5. Az ilyen pénztáraknak, egészségügyi szervezőknek nem éri meg a legmegfelelőbb kezelést alkalmazni, ezért akár a központi alapot terhelő táppénzkiadások terhére is spórolnának mindazzal, amit a fejkvótából nekik kellene fedezniük.

6. Az ilyen pénztáraknak, egészségügyi szervezőknek az éri meg, ha a veszteséggel járó pácienst átterelik másik pénztárba. Erre alkalmas eszköz lehet, ha udvariatlanok vele, ha zaklatják, ha igen hosszadalmas engedélyeztetni elemi ellátásokat is. De jótanácsnak tűnő félretájékoztatással vagy még anyagi előnyökkel is átlépésre késztethetik a veszteséggel járó vagy kiegészítő biztosítás fizetésével nem kecsegtető pénztártagokat. Külföldi példa: hátralékosokkal a hátralékuk kiegyenlítése fejében szokták aláíratni az átlépést.

7. A mostani törvényben meglévő biztonsági elemek csak az éberségünk elaltatására valók - éppen annyi ideig tartanának, mint a kórházban fekvő gyerek édesanyjának ingyenes kórházi tartózkodása a gyereke mellett: ez máris hiányzik a törvény háttéranyagából. Higgyük el, hogy igaz, amit a miniszter asszony mond: hamarosan olyanná tehető a rendszer, amilyenné az üzleti alapra helyezést szorgalmazók megálmodták.

8. Nincs hatályban olyan törvény, amely részletezné, pontosan mi illeti meg a biztosítottakat. A külföldi tapasztalat arra int, hogy üzleti alapú rendszerben az ellátások szűkülésére és / vagy a járulékok emelésére kell számítani. Miután éppen most csökkentették az egészségbiztosítási járulékokat, az a valószínűbb, hogy elsősorban a megelőző jellegű kezelésekért a biztosítottaktól is rövid időn belül komoly térítést terveznek követelni. Az is bizonyos, hogy a hozzájutás megnehezülne számos kezeléshez, ami sokakat gyakorlatilag elzárna a szükséges ellátástól. A pénztárak vásárolhatnának kórházat, rendelőt – nem oda utalnának be, ahol a betegnek jobb ellátást nyújtanának, hanem a minél olcsóbban működtetett saját intézménybe. A ma többévesre duzzadt sorbanállás azért mérséklődne, mert sokan nem tudnák megfizetni azokat a kezeléseket, műtéteket, amelyekért ma még sorbanállhatnak.

9. Még nonprofit – nem üzleti haszonért dolgozó - többpénztáras rendszerben is gyakori, hogy megelőzést szolgáló kezelések, beavatkozások nincsenek benne a biztosításban, azokért komoly összegeket kell fizetni. Aki a gyereknevelés szegényebb időszakában csak rossz ellátáshoz juthat, nem tudja megfizetni a szükséges kezelést, műtétet, az később hiába kerülhet – esetleg - jobb anyagi helyzetbe, addigra vége az egészségének, esetleg meg sem éri. És rövid időn belül még a gyerekeink orvosi ellátása is a szülők anyagi helyzetétől függne, ilyen bizonytalan lenne.

10. Fejenként 12.000 forintért akarnak eladni minket, de még csak nem is az egészségügyre tervezik fordítani ezt a bevételt. A befektetők viszont aránytalanul kis áldozattal nemcsak a járulékokkal való gazdálkodás lehetőségét kapnák meg, hanem egyéb üzleti terveikhez is ingyen hatalmas vevőkört. Hiszen az az érdekük, hogy egyre nagyobb kényszert teremtsenek a kiegészítő biztosítások kötésére.

11. A túl nagy biztosítási kockázattal járó ellátásokat változatlanul az állam fizetné, de a folytonos alkunak kitett fejkvótával az állam az üzleti biztosítók foglyává is válik.

vissza a főoldalra