A konyha a nevelés kiváló terepe
Vendég a háznál 2006.05.04. 21:36
Bár a kisgyerekek mindent kiöntenek, összekevernek és összefogdosnak, ráadásul lassúak is, mégis, ha szüleik hagyják őket sütni-főzni, remek lehetőséget adnak a kezükbe az alkotásra és az önállósodásra.
Kétségtelen, hogy elég nehéz túlélni, ha óvodás gyermekünk méri a lisztet, gyúrja a tésztát vagy veri föl a tojást és paníroz, mégis, érdemes a plusz időt ráfordítani, mert éppen azt az alkotó tevékenységet adjuk így a kezébe, amitől önállóbb, boldogabb, kreatívabb lesz. Azt az anyukát, aki a Vendég a háznál műsorának nyilatkozott, gyermekkorában sosem engedték be a konyhába, ebben az is közrejátszhatott, hogy a nagyszülőkkel együtt laktak, ezért eleve két asszony főzött, ő már nem fért el. Ám világosan emlékszik, hogy hányszor vágyott arra, hogy ő is, mint a felnőttek, hozzáférjen bárminek az elkészítéséhez. Bölcs, többgyermekes anyák állítják, hogy a boldog gyermekkor egyik mutatója a rendetlenség. Gyönyörű tisztaságot persze lehet tartani egy lakásban, de akkor ott semmi igazán izgalmasat nem szabad. Ahol nem lehet festékes a ruha, vigyázni kell a vízzel, és csillog-villog a konyha, biztos, hogy a kisgyerek élete csupa tiltás. A neveléshez nemcsak az tartozik hozzá, hogy a sírásokat, hisztiket elviseljük, hanem az is, hogy nyeljünk egy nagyot, ha gyermekünk valami nagyon maszatos, ám építő tevékenységet végez. Vannak, akik a veszélyektől tartanak, hiszen a főzés eszközei számtalan baleseti lehetőséget rejtenek magukban. Elég csak a tűzre vagy az éles késekre gondolni. Barát Ilona óvónő kipróbálta, nem is egy, hanem egész csoportnyi gyerekekkel. A tapasztalatok lenyűgőzőek. A kicsik pontosan betartják a szabályokat, világosan tudják, mihez nyúlhatnak, és mihez nem, és nagyon élvezik az óvodai főzéseket. A titok nyitja Ilona szerint az, hogy kevés határt kell szabni, ám azokat be kell tartatni. Ami mellesleg csöppet sem könnyű feladat, ellenkezőleg, az egyik legnehezebb nevelési probléma.
|