Vegyi anyagok az élelmiszereinkben
Vegyi reakció 2006.07.03. 22:02
Becslések szerint a szennyezõ anyagok 10 százaléka a levegõvel, 20 százaléka a vízzel és a maradék 70 százalékuk az évente elfogyasztott több mint fél tonna élelmiszerrel jut az emberek szervezetébe.
Az Európai Unió felmérései alapján úgy tûnik, hogy a magyar lakosság érzi a probléma jelentõségét, hiszen az EU tagállamai közül hazánkban az egyik legnagyobb azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy az élelmiszerekbe kerülõ vegyi anyagok veszélyt jelentenek egészségünkre. Míg a teljes uniós lakosság 14 százaléka tart ezektõl, addig a magyarok 23 százaléka tartja a problémát veszélyesnek.
Ételeinkbe a vegyi anyagok többféle úton kerülhetnek. A szándékosan adagolt adalékanyagok mellett sokféle vegyi anyag „véletlenül”, kiszámíthatatlan mennyiségben kerül ételeinkbe. Lehetséges szennyezõ források a növényvédõ és állatgyógyászati szerek maradványai, a csomagolóanyagokból esetlegesen kioldódó, és a termékbe a szállítás, a feldolgozás, vagy a konyhai ételkészítés folyamán bekerülõ vagy ezek reakcióiból származó vegyi anyagok.
A lakosság az élelmiszerek ártalmatlanságába vetett bizalma az utóbbi évek botrányai miatt jelentõsen csökkent. Gondolhatunk itt például a hazai primõr saláta (növényvédõszer), dél-amerikai pirospaprika (gombatoxin), vagy akár a marokkói primõr paprika (növényvédõszer) szennyezettségére is
A hazai növénytermesztésben körülbelül 400 növényvédõszer engedélyezett, melyeknek közel 50 százalékát azonnal be kellene tiltani káros hatásaik miatt. A növényvédõszerek funkciójuknál fogva mérgek, így gyakran az emberi egészségre is ártalmasak. Az élelmiszerekben sajnos ezek az anyagok, bár általában igen kis mennyiségben, megjelennek. A krónikus hatásokkal bíró, azaz rákkeltõ, az immunrendszert és a szaporodási képességet károsító anyagok viszont már egészen alacsony mennyiségben is kifejthetik káros hatásukat. A hivatalos hazai vizsgálatok szerint a vizsgált minták több mint 1/3-a tartalmaz kimutatható mennyiségben növényvédõszereket, 1,5 %-uk pedig a megengedett határérték felett szennyezett. Az átlagot meghaladó mennyiségben tartalmaznak növényvédõ-szermaradványokat a zöldségek közül a saláta, a paradicsom és a paprika, míg a gyümölcsök közt a citrusfélék, az alma, a körte, a csemegeszõlõ és a sárgabarack emelhetõ ki.
A húsok tartalmazhatnak le nem bomlott gyógyszermaradványokat is, ugyanis takarmány mellé számos antibiotikumot és egyéb gyógyszert adnak – általában a betegségeket megelõzendõ – az állatoknak. E gyógyszerek, illetve azok bomlástermékeinek hatása az emberi szervezetre nehezen megjósolható. Hatással vannak az emberi szervezet mûködésére, allergiát, hormonális elváltozásokat, a baktériumok esetében pedig gyógyszer-rezisztencia kialakulását okozhatják. A legnagyobb problémát az antibiotikumok és azon hormonok, illetve bomlástermékeik jelentik, melyeknek használata hazánkban tiltott, mégis megjelenhetnek asztalunkon a más országokból érkezõ húsárukban.
A tengeri halak szervezete a tengerek szennyezettségének köszönhetõen gyakran tartalmaz mérgezõ anyagokat, például dibenzo-p-dioxinokat (PCDD), poliklórozott dibenzofuránokat (PCDF) és poliklórozott bifenileket (PCB). Az emberben a dioxinok és PCB-k egyaránt daganatos megbetegedéseket, sterilitást és magzatkárosodást okoznak. A dioxinok az emberi tevékenység következtében létrejött talán legveszélyesebb anyagok, az elõzõeken túl idegrendszeri és vérképzési zavarokat is okoznak. A tenyésztett lazac szervezetének dioxintartalma kiemelkedõen magas. Szintén a vízszennyezés okozza a halak szervezetének nehézfém (például higany, arzén, ólom és kadmium) tartalmát is. A tiszai ciánszennyezés járulékosan nehézfém-szennyezéssel is társult, ennek következtében a tiszai halak szervezetének nehézfémtartalma a mai napig magas. A halakban, tengeri élõlényekben (de az emberben is) számos fém halmozódik fel. A nehézfémek különbözõ mérgezéseket, rákos megbetegedést okoznak. A kadmium rákkeltõ hatásán túl már kis mennyiségben is hormonszerû hatása van, befolyásolja az emlõ és a méh szövetének növekedését.
A sütés és grillezés során – különösen, ha az étel odaég –, számos rendkívül káros, rákkeltõ, mutagén anyag keletkezhet. Az utóbbi években vált ismertté, hogy a hagyományos sütés során több élelmiszerben, például a burgonyában, potenciálisan rákkeltõ akril-amid képzõdik. Egy-egy szelet odaégett hússal ráadásul több évnyi dohányzásnak megfelelõ mennyiségû ártalmas korom kerülhet a szervezetünkbe, a sütés során ugyanis a dohányfüstben található káros anyagokhoz hasonló vegyületek képzõdnek. Hatásuk természetesen kevésbé érvényesül a gyomorban, mint a tüdõben. A kerti faszenes grillezésekkor keletkezõ káros égéstermékek jelenléte elkerülhetetlen, ezért igyekezzünk minél ritkábban, csak kivételes alkalmakkor fogyasztani a szabad tûzön készült ételeket.
A teflonnal borított konyhai eszközök használata sem tekinthetõ biztonságosnak, hiszen a magas hõmérsékleten ezekbõl olyan nehezen lebomló anyag (perflouroktán sav) szabadulhat fel, ami az élõ szervezetben – a DDT-hez hasonlóan – felhalmozódik és lehetséges rákkeltõ.
Az élelmiszerekbe a csomagolásból is oldódhatnak veszélyes anyagok, ez leginkább a fémben vagy mûanyagban tárolt élelmiszereknél elképzelhetõ.
Az 1840-es években Franklin északnyugati átjárót keresõ expedíciójának minden tagja meghalt. Az 1980-as években derült ki, hogy a résztvevõk súlyos ólommérgezéstõl szenvedhettek a konzervek hibás forrasztása miatt. A mérgezés tünetei pszichés zavarok, fáradékonyság és erõs fájdalmak formájában jelentkezhettek. A kor legmodernebb eszközeivel ellátott hajó legénységének vesztét a szintén újdonságnak számító konzerv okozhatta.
Sajnos napjainkban is vannak aggodalomra okot adó csomagolóanyagok. A mûanyag ételtároló dobozok elkészítésekor adalékanyagként használják a használt biszfenol-A (BPA), mely magzatkárosító hatással rendelkezhet.
|