A magzat és a környezet

Fény
A magzat a mi fogalmaink szerint nem lát – hiszen többnyire csukva tartja a szemét, és a méhben feltehetőleg nincs sok néznivaló. A külvilágból kevés fény szűrődik be, ez leginkább vörös árnyalatú. Megfigyelték, hogy ha az anya elemlámpával világít a "hasába", a magzat válaszol. Némelyik korai fejlesztő módszer épít is erre a jelenségre. A baba szeme születéskor találkozik először közvetlen fénnyel – a legjobb nem fényáradatban, főleg nem műtőlámpa megvilágításában fogadni őt.

Hang
A 22. héten érkezik meg a magzat a hangok világába. Még kusza zajnak hall mindent, de lassan elkezdenek szétválni a különböző „zenék": az anyai szív és az ütőerek ritmikus dobbanásai, a keringő vér nesze, a légzés, ami újabb ritmust ad, anya beszéde, éneke, majd a kintről beszűrődő zajok, az utcai forgalom, az otthon hangjai és a muzsika, amelyet szülei élveznek. Ha erős zajt hall, élénken mozog, nyugtalan lesz. Az ismerős, kellemes hangokat, ritmusokat elraktározza, és születés után felidézi. Ha a mamához bújhat, és újra hallja a szívdobogását, könnyebben megnyugszik.

Szagok és ízek
A 20. hétre a magzat ízérzékelése megközelíti az újszülöttét. A magzatvíz édeskés íze természetesen meghatározó a baba számára. A kismama étrendjében szereplő aromás fűszerek, növényi kivonatok (mustár, fokhagyma) is befolyásolják a megszokott ízt. Ugyanez vonatkozik az anyatejre is. Ne lepődjön meg a fokhagymaimádó édesanya, ha a babája is él-hal majd a fokhagymáért – hiszen még alig volt húsz centi, már ebben az ízvilágban lubickolt. Bár a mama pocakjában még csak magzatvízben oldott aromákkal találkozik az apró baba orra, megszületés után azonnal érzékeny lesz a külvilág híreire. Az újszülött képes felismerni a mamája illatát, a saját mamatejet megkülönböztetni egy másik anyukáétól, sőt bizonyos vizsgálatok szerint az orra vezeti az anyamellhez is.

Érintés
 
A tizedik héten kimutathatóan válaszol az érintésre a pici, fájdalmat is érez. Valójában ezen érzékelés „gyakorlására" adódik a legtöbb lehetősége: megérinti a méhfalat és a köldökzsinórt, nem is olyan ritkán szopja az ujját, s az is előfordul, hogy testrészei a méh falának nyomódnak, így válaszolgatós játék indulhat a szülők és a baba között. A szülők még azt is elérhetik, hogy kívülről befolyásolják a baba mozgását: följebb vagy lejjebb csalogatják, mozgásra késztetik vagy elcsendesítik.

Stressz
 
Sokan tartanak attól, hogy a babában mély nyomot hagy, ha az anya megijed valamitől, vagy szorongató helyzetet él át. Egy-egy megrázkódtatás biztosan nem árt a babának, hiszen a nyugalmi helyzet hamar visszaáll. Ám ha az anya folyamatos stresszben él, szervezetében nagy mennyiségű stresszhormon termelődik, amely a méhlepényen keresztül a baba vérkeringésébe is bekerül. Ez már a születés utáni időszakra is hathat: a kicsi az átlagnál nyűgösebb, nyugtalanabb lesz. A szülők feladata, hogy türelemmel, sok dajkálással biztonságos érzelmi légkört teremtsenek számára. Ezzel segíthetik abban, hogy feldolgozza a magzati korban átélt nehézségeket, és túllépjen azokon.

Környezetszennyezés
A környezeti ártalmak is „megszűrve" érkeznek a babához, de bizonyos anyagok így is nagy kárt okozhatnak a pici éretlen szervezetének – főleg a fejlődés első heteiben. Sok nő egész várandóssága alatt óvakodik mindenféle „káros" anyagtól, nem iszik meg egy pohár bort, távol tartja magát a kávétól és a tenger gyümölcseitől – de a szülés alatti fájdalomcsillapítás érdekében hozzájárul, hogy a testét kábító fájdalomcsillapító szer árassza el – ez pedig hatással lehet a kicsire is. Érdemes mérlegelni, mivel okozunk nagyobb problémát.
(Gyors és pontos felvilágosítást adnak a teratológiai szaktanácsadáson: 363-2229)

Betegségek és gyógyszerek
Az anyai betegségek többsége annyiban veszélyezteti a kicsit, amennyiben gátolja tápanyag- és oxigénellátását. A várandósság alatt szedett gyógyszerek is lehetnek ártalmasak, de nem vethetjük el egyértelműen a gyógyszerszedést. A kezeletlen asztma légzési nehézségekkel jár, amely magzati oxigénhiányt okozhat. Ez jobban veszélyezteti a picit, mint az asztma elleni gyógyszer. Természetesen minden orvossal közölni kell, ha babát várunk, hogy ennek megfelelő kezelési módot javasoljon.