Káros, veszélyes tisztítószerek A cikk elsősorban a WC-tisztítószerekre fókuszál és nem tér ki a WC-illatosítókra, miután a környezetvédők egyetértenek abban, hogy a WC-tartályokban, perem alatti illatosítók és fehértők teljesen feleslegesen durva és káros hatással vannak a környezetünkre. Háztartások 80%-a vásárol klóralapú fehérítőt/fertőtlenítőt (nátrium hipoklorit tartalmút). A klór rögtön reakcióba lép a környezetében levő más szerves alkotóelemekkel, és mérgező, veszélyes keveréket hoznak létre, mint a furán, dioxin és más toxikus vegyületek. Természetes, hogy alapvető kívánsága az emberek legtöbbjének, hogy tiszta legyen a WC és környéke, ám ez nem jelenti, hogy abszolút sterilnek is kell, hogy legyen. Egy fertőtlenítő hatású tisztítószer klór nélkül is megfelelő higiéniai hatással bír. A manapság árult illatosított szerek között több olyant is találhatunk, melyek hosszú távon egészségre káros hatásúak. A legtöbb WC-illatosító tartalmaz klórt és más erős szennyezőanyagokat. Összetevők: a fogyasztó tájékoztatása? Klórt nem csak az illatosítókban, hanem a WC-tisztítószerekben is találtak. Használnak például klórozott fenolt (karbolsavat), ami mérgező a légzési- és vérkeringési rendszerre. A probléma azonban az, ha az átlagos fogyasztó tudni akarja, ki van-e téve ilyen veszélyeknek, nem egyszerű tájékozódnia: a WC-tisztítószerek gyártóit ugyanis senki nem kötelezi, hogy termékeinek összetevőit nyilvánosságra hozzák. Valamilyen oknál fogva csak az ionos és nemionos felületaktív anyagok százalékát kell feltüntetni, ami valójában nem fontos információ környezeti szempontból. A valódi kérdés ugyanis, hogy ezek a felületaktív anyagok ásványi- vagy növényi eredetűek-e. A legismertebb márkák ugyanis, melyeket a szupermarketek polcain megtalálhatunk, petrolkémiai alapúak. Vagyis az olajiparból származnak, ezzel együtt pedig a geopolitikai viták, emberi jogok figyelmen kívül hagyása, víz- és légszennyezés, globális felmelegedés problémái is társulnak hozzá. A hagyományos toalett-tisztítók ráadásul petrokémiai illatosítót és maró hatású savakat is tartalmaznak (általában nátrium hidrogén szulfát, nátrium hidrogén klorid vagy hidroklorid sav). Ezekre azért van szükség, mert a vizelet (amelyben oldhatatlan alkotóelemek vannak) nyomot hagyhat a WC-csészében, illetve mert a kemény vizeknél vízkő kialakulása (meszesedés) is előfordulhat. A sav hatására ezek ingerlő hatással lesznek a szemre és bőrre. Általában ezek antibakteriális fertőtlenítő szereket is tartalmaznak (mint például a Triclosan), ami egy olyan szennyező anyag, amit kimutattak azóta már az anyatejben és halakban is. Alternatív megoldás Alternatív termékek is léteznek a boltokban, amelyek biotermékek, környezetbarát termékek, amelyek gyengébbek, könnyebben lebomlanak, növény-alapúak és összetevőik nem mérgezőek. Ilyen az ecet- vagy citromsav, amelyek elfogadható tisztítószereknek számítanak. Amúgy is jobban tesszük, ha holisztikus filozófiai nézőponttal rendelkező vállalattól vásárolunk, nem pedig globális vegyipari óriásoktól. A REACH (Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals), amely az EU Parlament berkeiben folyó jogi folyamat valószínűleg nem lép érvénybe 2006 előtt, és még utána is évekig tart, míg az érintett 10 ezer vegyi anyag biztonsági vizsgálatát elvégzik (eredetileg 30 ezer anyagot tartalmazott a program, de azt „lealkudták” mára 10 ezerre). Ezek legtöbbjét mérgező és káros hatásuk vizsgálata nélkül hozták forgalomba és a mai napig használják a világon. Az állatvédők félnek, hogy ez a törvény exponenciálisan megnöveli majd az állatkísérleteket, de többen abban bíznak, hogy az egész összességében ösztönzően hat majd alternatív tesztelési módok kifejlesztésére. (Például hazánk – EU-tagsága óta először – tett törvényjavaslatot Nagy-Britanniával együtt, ami arra vonatkozik, hogy „Egy Anyag Egy Regisztráció”. Ennek értelmében a vállalatok konzorciumot kötnének, és egy-egy anyagot együttesen regisztráltatnának, nem pedig párhuzamosan végeznék az engedélyezéshez szükséges kísérleteket.) A mérgező anyagokon túl is káros A legtöbb tisztítószer 90 %-a víz valójában. Ennek (valójában víznek) szállítása, a flakonok előállítása (energia- és anyagfelhasználás és hulladéktermelés szempontjából is) nagy környezeti terhet jelent. Vannak ugyan környezetbarát termékek, ám ezek csomagolóanyaga is csak akkor újrafelhasználható, ha az adott ország/régió rendelkezik már a megfelelő infrastruktúrával, háttériparral. Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy máig is tartalmaznak káros anyagokat az aerosol spray-k, melyeket már rég kiválthatnának más összetevőkkel. Nagy-Britanniában elindult egy olyan mozgalom is, amely állatkísérletek szempontjából auditálja a vállalatokat. Komoly vitákat szül, hogy a tisztítószerek előállítói azt vallják, ahhoz, hogy a környezetet kevésbé terhelő illetve károsító szereket tudjanak előállítani, új alkotóelemeket kell alkalmazniuk, amelyeket először állatokon kell kipróbálniuk. Az állatvédők természetesen próbálják érvényre juttatni az állatok jogait. Sajnos manapság is a legtöbb, általunk is ismert gyártó – mint a Henkel, SC Johnson, Unilever – alkalmaz állatkísérleteket, vagy ily módon tesztelt alapanyagokat, segédanyagokat. Forrás: Ethical Consumer, 2005. január. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította és adaptálta: Fertetics Mandy.