Városi legendák
Jutka 2008.05.02. 12:17
Bizonyára Ön is hallotta pár hónapja azt a rémtörténetet, amely szerint egy kisgyereket elcsaltak a mamája mellől valamelyik nagy hipermarketben, a mosdóba vitték, lenyírták a haját, átöltöztették, és éppen az utolsó percben sikerült a kétségbeesett anyának a biztonsági őrökkel karöltve megakadályoznia, hogy el is vigyék az apróságot. Azóta persze tudjuk, hogy ez a hír kacsa volt, szerencsére semmi ilyesmi nem történt, és itt bizony nem bűnesettel, hanem a városi legendák egy tökéletes "példányával" állunk szemben!
Hozzám például úgy jutott el a történet, hogy egy barátnőm kolléganőjének az unokatestvérével történt meg az eset, tehát abszolút megbízható a forrás. Ez egyébként a városi mítoszok egyik fő jellemzője: olyan forrást neveznek meg, ami hitelessé teszi a történetet.
A városi legenda valójában modern népmese, a mai kor emberének egyik eszköze arra, hogy az őt körülvevő sokszor átláthatatlan és ijesztő eseményeket valahogy feldolgozza. A legtöbb ilyen sztorinak van valamiféle igazságmagva, de a sok elmesélés során az alaptörténet torzul, színesedik és egyre szenzációsabbá válik. A modern kor jellemzője az is, hogy a városi legendákat már nem a fonóban mesélik egymásnak az emberek, hanem általában köremailek formájában terjesztik.
A városi mítoszok témája tipikusan valamilyen szörnyűség, félelmetes és titokzatos események. Gyakran figyelmeztető mese formáját öltik: „ha ezt és ezt csinálod, mint az a valaki a történetben, akkor ez és ez fog veled történni”. Más esetben szimpla rémhírterjesztésről van szó, mint például a bevezetőben említett gyerekrablási kísérlet, bár ebben is felfedezhető a figyelmeztetés a szülőknek címezve.
A városi legendák másik nagy csoportja a humorra épít. Ezek gyakran egy már ismert viccet alakítnak át, tesznek személyessé, hiszen így nagyobb hatást lehet kiváltani a hallgatóságból. Az egyik legismertebb városi legenda egyesíti magában a humoros és rémhír jellegű elemeket: arról az amerikai öreg hölgyről szól, aki az elázott macskáját a mikrohullámú sütőjében akarta megszárítani, majd amikor a szerencsétlen állat elpusztult, még be is perelte a mikró gyártóját, mert a használati utasításban nem volt benne, hogy macska szárítására nem alkalmas. Mi európaiak pedig jókat szörnyülködhetünk, hogy mik nem történnek ott a tengerentúlon, és kicsit talán irigykedhetünk is, hogy mi mindennel nem lehet ott pert (és sok pénzt) nyerni!
|