Európai összehasonlításban alacsony a kismama-generációnak is nevezett 25-34 éves nők munkavállalási hajlandósága Magyarországon, és kritikus kérdés, hogy miként lehet ezt a szegmenst visszacsalogatni a munkaerőpiacra. A megoldás nem egyszerű, hiszen a kismama-generáció motivációi meglehetősen összetettek - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal közelmúltban megjelent két kiadványából is. A 90-es évekig a gyermekgondozási ellátási időszak letelte után a munkaerőpiacra való visszatérés zökkenőmentes volt, ám a rendszerváltozás után ez gyökeresen megváltozott. Az okok között a munkahelyek tömeges megszűnése, illetve az e réteget sújtó - jóllehet munkáltatói szempontból megmagyarázható - diszkrimináció is szerepel. Az érintettek döntő hányada a teljes ellátási időt igénybe veszi, s a hosszú távollét alatt még a törvény által már korábban is engedélyezett részidős foglalkoztatás is ritka. A KSH 2000-es és 2005-ös adatgyűjtése között még valamelyest romlott is a kismamák munkaerő-piaci státusa, hiszen az évezred elején 23,2, tavaly pedig 28,8 százalékuk nem állt munkaviszonyban. Ennél is jobban rávilágít a magas inaktivitás gazdasági okaira, hogy 2005-ben mindössze a kismamák 55 százaléka válaszolt úgy, hogy lehetősége van és szándékszik is a volt munkahelyére visszatérni. Ez ugyan némi javulást jelent a 2002-es adatgyűjtés eredményeihez képest, de továbbra is gyengének mondható. Régi beidegződések Nem csupán a gazdasági motivációk, hanem az értékválasztás is az alacsony munkaerő-piaci aktivitás felé mutat. A magyar nők anyaszerephez való viszonya rendkívül tradicionális. Egy nemi szerepeket felmérő attitűdvizsgálat szerint Magyarországon az emberek kétharmada (nők és férfiak egyforma arányban) egyetért azzal a megállapítással, hogy káros, ha az anya a gyerek hatéves kora előtt munkába áll, illetve a megkérdezettek több mint fele úgy látja: a család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a gazdasági és az értékrendbeli okok között milyen összefüggések vannak, de a kapcsolódás jól látszik. 1994-ben, a munkaerő-piaci konjunktúra mélypontja környékén ennél is konzervatívabb álláspontot képviseltek a megkérdezettek. Igaz, 1998 óta már nem liberalizálódtak tovább a vélemények - mondja Blaskó Zsuzsa szociológus, a felmérés készítője. (Fontos megjegyezni, hogy az utolsó eredmények 2002-esek, tehát azóta változhatott a helyzet.) Ugyanakkor a tradíciók mélyebb gyökereiről tanúskodik az a statisztika, miszerint Európában csak a svéd kismamák táplálják tovább anyatejjel gyermekeiket, mint a magyar társaik. Az egyéves átlagidőtartam messze meghaladja a fejlett nyugati országokban szokásost, több helyen a fél évet sem éri el a szoptatási időszak. 50 ezres növekedés jöhetne Amennyiben a 25-34 éves nők csoportjának aktivitásban sikerülne felzárkózni az európai átlaghoz, az 50 ezer fős bővülést jelentene a munkaerő kínálati oldalán - áll a CEMI tanácsadó intézet átfogó gazdaságelemzésében. Mivel a gazdaság fő problémáját jelentő rendkívül alacsony aktivitási ráta részben a kismamák visszailleszkedésének nehézségeire vezethető vissza, érthető, hogy a kormányzat is tett bizonyos lépéseket az ügyben. Ugyanakkor az alacsony születésszám miatt a gyermeknevelési támogatás megkurtítása veszélyes eszköz, éppen ezért inkább a munkavállalás mellett is járó támogatások irányába történt elmozdulás. 2006 eleje óta a szülő a gyermek egyéves kora után akár teljes munkaidőben is végezhet munkát, időkorlátozás nélkül dolgozhat, miközben a gyes továbbra is jár számára. Ez jelentős változás, hiszen korábban csak napi négy órát dolgozhatott a szülő a gyermek egyéves kora után. Szakértők megjegyzik: mivel a kismamák munkajogi védettsége fennmarad, a munkáltatók óvakodnak 8 órás állásba felvenni őket. Ezzel együtt a CEMI például javasolja, hogy a gyed egy része is hasonló módon járjon, mint a gyes. Táv- és részmunka Az igazi kitörési pont a távmunka és a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedése lehetne. Ezt - az adó- és járulékkönnyítéseken túl - azonban szemléletváltást kiváltó kommunikációs eszközökkel is meg kellene támogatni, jelenleg ugyanis az ilyen foglalkoztatottsági formáknak Magyarországon egyáltalán nincs kultúrája, sem a munkavállaló, sem a munkáltató részéről nincs nagy érdeklődés irántuk. A részmunkaidős és távmunka-lehetőségek alacsony aránya szerepet játszhat abban, hogy a kismamák hosszú időre kiesnek a munkaerőpiacról - jegyzik meg a CEMI szakértői, hozzátéve: Magyarországon a részmunkában foglalkoztatottak aránya négy százalékra tehető, míg az európai átlag 18 százalék. Hasonló elmaradás mutatkozik a távmunkában dolgozóknál is. Mindez arra utal, hogy nem csupán azért nem vállalnak munkát a kisgyermekes nők, mert otthon akarnak maradni a gyerekekkel, hanem azért sem, mert nincsenek olyan munkalehetőségek, amelyek összeegyeztethetők a gyerekneveléssel.