Fogyasztócska, avagy gyerekek a boltokban
Gulyás Emese 2006.03.24. 21:30
A gyerekeket már fiatal korukban megcélozzák a különféle eladási trükkökkel, amelyek többek között testi adottságaikra, a bevásárlások közbeni türelmetlen magatartásukra, a fiatalok érzelmi befolyásolhatóságára, és a reklámokra való fokozott fogékonyságára építenek.
A bevásárlás során a gyerekek is beleszólnak döntéseinkbe. Saját véleményük van, szinte minden alkalommal kikönyörögnek maguknak valami apróságot. A gyerekeknek már csak a jelenléte is jelentősen befolyásolja a szülők vásárlási döntéseit gyakran még olyan árucikkek esetében is, amelyeknél nem is gondolnánk – pl. nagyértékű háztartási gépeknél.
Emellett a gyerekek önállóan is vásárolnak és döntenek zsebpénzük elköltéséről – amelynek összege a statisztikák szerint egyre növekszik. 2002-ben a német tinédzserek például 20 milliárd eurót költöttek összességében.
Természetesen ezt a jelenséget az eladással foglalkozó szakemberek is ismerik és próbálják saját javukra fordítani. A gyerekeket már fiatal korukban megcélozzák különféle eladási trükkökkel, amelyek többek között testi adottságaikra, a bevásárlások közbeni türelmetlen magatartásukra, a fiatalok érzelmi befolyásolhatóságára és a reklámokra való fokozott fogékonyságára építenek.
Egy kis odafigyeléssel azonban távol tarthatjuk gyermekeinket ezektől a trükköktől, és talán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ők is tudatos vásárlók legyenek – persze csak akkor, ha ennek már elérkezett a megfelelő ideje. Az alábbiakban a vásárlóhelyeken leggyakrabban alkalmazott trükköket mutatjuk be, amelyekkel a gyerekeket próbálják fogyasztásra bírni.
A gyerekek testi adottságaira építő eladási gyakorlatok
Az áruházak berendezésének egyik szempontja a vásárlóközönség magassága. A nehezebben eladható, kevésbé keresett termékeket, vagy azokat, amelyek gyártója külön pénzt fizetett ezért, a könnyen elérhető, szemmagasságban, vagy a karnyújtásnyira lévő polcokra teszik. Az ún. „lehajlási” zónában és a magasabban lévő helyek kevésbé preferáltak, mert az ide kihelyezett termékeket a felnőttek nem veszik észre olyan könnyen.
Ami elveszett tér a szülők szempontjából, annál értékesebb a gyerekeknek szóló árucikkek eladásához. Hiszen ami a szülőnek még lehajlási zóna, az a gyerekeknek már szemmagasság. Ezért számos olyan árucikk van, amelyek esetében a felnőtteknek szóló verziót szemmagasságba, míg a gyerekeknek szólót lejjebb helyezik. Például a mamáknak szóló tusfürdőt a felső polcokra, a gyerek, macis csomagolású fürdőhabot az alsó polcra. Az engedelmes szülők a hisztikitörést elkerülendő végül kénytelenek lesznek megvenni a gyereknek megtetsző terméket.
Türelmetlenség
Nem titok, hogy sokak számára szórakoztató a vásárlás, a nézelődés, a válogatás. Ám amíg anyu nézelődik, a gyerekek is feltalálják magukat, kitalálják, hogyan tehetik a családi vásárlással töltött időt maguk számára is szórakoztatóvá. Ha már nagyon unják a vásárlást, sorban állást, nézelődést, és inkább játszanának valamivel, könnyen levesznek a polcokról játékokat, vagy játékos kinézetű tárgyakat, amelyek elérhető magasságban vannak. Erre a jelenségre az eladáshelyi marketinggel foglakozó szakemberek tudatosan építenek, és a kevésbé kihasznált terülteket ilyen módon is próbálják kereskedelmi szempontból értékessé tenni.
Saját kocsi
A gyerek számára jópofa unaloműzőnek tűnhet a saját bevásárlókocsi is, amivel „önállóan” intézheti saját kis bevásárlását a szülők mellett. A külön a gyerekek számára készített kisebb méretű kosarat, vagy kocsit rendszerint színesre festik, feldíszítik egy-két játékfigurával, és már vásárolhat is a gyerek! Aki nem tudja, az elképzelheti, milyen nehéz (és gyakran sikertelen kísérlet) elmagyarázni egy gyereknek, hogy miért nem vesszük meg azt a rengeteg hasznos és nélkülözhetetlen dolgot, amit a betett a saját kosarába.
Gyűjtőakciók
Egy másik rendszeresen alkalmazott csel a gyerekek számára rendezett gyűjtőakciók sora. Ki ne gyűjtött volna valami apróságot fiatalabb éveiben: gombot, szalvétát vagy éppen bélyeget? A mai gyerekek épp ilyenek. A gyártók ezt általában úgy használják ki, hogy a termékek mellé valamilyen gyűjthető apróságot csomagolnak, pl. kártyasorozat elemeit, játékbábukat. Ezek többnyire apróságok, amelyeknek a gyártási költsége a termék összköltségéhez képes nem rúg magasra. A gyerekek valójában az éppen aktuális gyűjtési hóbortnak megfelelő mütyürkéket veszik, vagy vetetik meg szüleikkel, nem a terméket. Ez viszont serkenti a termék forgalmát is. Amellett, hogy hosszútávon helytelen vásárlói magatartásra neveli a gyerekeket, azért is káros, mert legtöbbször egészségtelen élelmiszernél találkozhatunk ilyen gyűjtőakciókkal. Ezek magas energia, cukor vagy zsírtartalmúak – nem éppen kívánatosak a gyerekek fizikai fejlődése szempontjából. Leggyakrabban kóla, csipsz, csokoládé, cukorka vásárlásával lehet valamit gyűjteni.
Pénzár előtt
Ha sikeresen túljutottunk a vásárláson, sikerült többé-kevésbé ellenállnunk az akciók csábításának, meg kell vívnunk utolsó harcunkat a pénztár előtt. Ide szinte minden üzletben kihelyeznek kisebb-nagyobb értékű apróságokat. Ezek gyakran olyan termékek, amelyeket egyébként nem jutna eszünkbe megvásárolni, azonban a sorban állás alatti unalmas percek gyakran rábírnak minket arra, hogy bedobjunk még ezt-azt a kosárba. Ezzel a gyerekek sincsenek másképp. Sőt, ők inkább beesnek az utolsó pillanat előtti vásárlás, vásároltatás csapdájába. Megfigyeléseink szerint 10 gyerekből 9 egészen biztos, hogy kikönyörög magának valamit ebben a helyzetben. Természetesen itt is javarészt egészségtelen rágót, cukorkát, csokit találunk. Ezzel a trükkel egy közepes méretű és forgalmú bevásárlóközpont akár napi több százezer forintnyi terméket is eladhat a pénztár mellől.
A helyzet tehát nem könnyű, de nem is reménytelen. A legjobb az, ha a megfelelő korig kihagyjuk a gyerekeket a vásárlásból, és csak akkor visszük őket magunkkal, amikor már készek arra, hogy megértsék a vásárlási műveletek bonyolultságát, és még fogékonyak a szülői jótanácsokra.
|