Egyetlen kismama számára sem közömbös, mikor jön meg a szülés után első ízben a menstruációja. Kevesen fogadják örömmel az ismerős húzó érzést az alhasi részen. A szoptatás idején, legalábbis az első hat hónapban, bizonyos feltételek fennállása esetén számíthatunk arra, hogy nem áll vissza a termékenység, vagyis a rendszeresen jelentkező menstruáció. Ha a félévesnél fiatalabb baba csak anyatejet kap, két szoptatás közt nem telik el hat óránál hosszabb idő, és a szülés utáni ötvenhatodik naptól kezdve nem tapasztaltunk vérzést, csupán egy-két százalék az esélye annak, hogy rendszeres nemi élet mellett teherbe essünk. Sok nő számára még tovább tart a menzeszmentes időszak. Akár két-három év is eltelhet az újabb havi vérzésig azoknál, akik még egyszer-kétszer szoptatják kisbabájukat. Százból egy-két nőnél azonban akkor is megjön a menstruáció, ha még naponta hétszer-nyolcszor szoptatják kisbabájukat, éjjel akár többször is. Ilyen sokfélék vagyunk! A magyarázat valószínűleg eltérő hormon-érzékenységünk. A menstruáció előtti időszakban sok szoptató nő tapasztalja, hogy melle érzékenyebb, a tejmennyiség pedig kevesebb a szokásosnál. Szerencsére a vérzés kezdete után visszaáll az eredeti állapot. Számos vizsgálat tanúskodik arról, hogy a szoptatás alatti tartósan alacsony ösztrogén szint, a menstruációmentes időszak fordítottan arányos a mellrák kockázatával. Vagyis: minél hosszabb az életünkben ez az időszak, annál kisebb kockázatnak vagyunk kitéve. Mi ebben az élmény? Tudományos tények ide vagy oda, nem állíthatjuk, hogy kifejezetten várnánk a menstruáció visszatérését. Vajon miért? Valóban akkora kellemetlenséggel jár? Éppen ez az! Soha senki nem beszélt nekünk arról, hogyan élhetnénk meg másként a „nehéz napokat”, hiszen már anyáinknak, nagyanyáinknak is csak „havibaj” volt az, ami akár „virágzás” is lehetne, mint a régi magyar nyelvhasználatban, vagy „holdidő”, ahogy az indiánok nevezik. Talán éppen az indiánoktól tanulhatnánk a legtöbbet arról, miként lehet ünnepként, szent időként megélni ezeket a napokat. Náluk a menstruáló asszonyokat tisztelet és megbecsülés övezte, és ilyenkor kímélet, törődés járt nekik. Nem kellett a mindennapok fárasztó munkáját végezniük, hanem különvonultak a „holdkunyhóba”, ahol álmodtak, álmodoztak, szertartásokat végeztek, énekeltek és táncoltak. A befelé tekintés, az elmélyülés és a tisztulás ideje ez. A zsidó–keresztény kultúra felfogása szerint viszont kétségtelenül tisztátalanságról van szó: „két gerlicét vagy két galambfiat” kell a „bűnért való engesztelő áldozatul” bemutatni, mert „mindaz a min hál az ő havi bajában, tisztátalan legyen, és mindaz is, a min ül, tisztátalan” (3 Móz. 15, 20. 29.). A menzesz belső tisztulási folyamat: a „holdnapokra” a kifinomult érzékenység, a felfokozott lelkiállapot jellemző – a hónap többi részében esetleg jól palástolt vagy elfojtott, de ilyenkor elemi erővel feltörő feszültségek fontos jelzéseket hordozhatnak belső világunkról, vágyainkról, még meg nem valósult álmainkról. Ha meghalljuk testünk, lelkünk üzeneteit, ha ezekre időt és figyelmet szentelünk, már meg is tettük az első lépést afelé, hogy megismerjük testünk e csodáját, a menstruáció rejtélyét. Vérünk, a tabu A menstruáció nyugati kultúránk egyik legnagyobb tabuja. Mi sem példázza ezt ékesebben, mint hogy magát a tabu szót is – amely a polinéz tupuá-ból ered, és a jelentése szent, mágikus – kifejezetten a menstruációs vérre utalva használták. Valóban misztikus jelenség lehetett ez akkoriban, hiszen az ugyan sejthető volt, hogy a termékenységgel, az új élet keletkezésével van kapcsolatban, de nem lehetett pontosan tudni, hogy miként lehetséges az, hogy a nő vérzik, de mégsem hal meg. Varázslatosságát erősítette, hogy a Hold ciklusával összhangban jelentkezett, sőt a törzs nő tagjai egyszerre menstruáltak. A legtöbb kultúrában megtalálhatjuk a havivérzéshez kapcsolódó tiltásokat, amelyek mögött mindig az bújik meg, hogy a menstruációs vérnek különleges, varázslatos, félelmetes erőt tulajdonítottak. Az ausztrál bennszülötteknél és sok más kultúrában nem engedték, hogy a menstruáló nők a termények betakarításánál segédkezzenek, Magyarországon pedig a kenyérdagasztást tiltotta a népszokás, mondván, hogy „megsavanyodik a kenyér”. A tiltó hiedelmek mellett azonban találunk pozitív jelentéstartalmú hagyományokat is. Ezek valószínűleg még a patriarchális társadalmi rend kialakulása előtti időkből erednek, amikor az Istennőt, az Anyaföldet és a Nőt egyként tisztelték, hiszen termékenységük gyümölcse volt az emberiség. Ezekben az ősi, anyaközpontú társadalmakban a menstruációs vért szentként tisztelték, szertartásokon – valószínűleg minden későbbi véráldozat ősképeként – áldozatként használták, és visszaadták a földnek. Fejünkben dől el! Kriston Andrea szerint a fejünkben dől el, milyennek éljük meg a menstruációt. Próbáljuk megfogalmazni, mit jelent számunkra! Hogyan is hívjuk: havibaj? Nehéz napok? Vérzés? Vagy egyáltalán nem akarjuk nevén nevezni, legföljebb annyit mondunk: „megjött”? Hogyan beszéltek erről idősebb nőrokonaink? Milyen mintát kaptunk? Biztosan nem jót, ha havonta azt hangoztatták: „Na, szegény, majd te is megtudod, milyen pocsék (fájdalmas, idegesítő, undorító) ez az egész!” Aki a női létnek csupán negatív oldalairól hallott, biztosan nem tudja a természet ajándékának tekinteni azt, hogy nőnek született, és nem a megújulás lehetőségeként fogja átélni a menstruációt. Gondoljuk át, hogyan állunk a nőiségünkkel! Lehet, hogy „görcsölünk” tőle – bizony, görcsöl a hasunk is, amikor testünk jelt ad arról, hogy nők vagyunk. „Begyulladunk” az ezzel járó kihívásoktól? Jön is a gyulladás. Bizonytalanok vagyunk abban, hogy készen állunk-e az anyaságra? Bizonytalan, rendszertelen lesz a ciklus is. Nem akarjuk a szexet? Elhúzódik a menstruáció. A női bajoknak olykor nincs megfogható szervi okuk. „Csupán” a gondolatainkban nincs rendben valami. A legjobb, ha megfogalmazzuk félelmeinket, megkeressük, honnan táplálkoznak problémáink, megpróbáljuk megosztani valakivel gondolatainkat – legyen az a párunk, barátnőnk vagy egy szakember. Próbáljuk megszeretni a bennünk élő nőt, és örüljünk annak, hogy testünk egészségesen működik – legyünk hálásak, hogy teszi a dolgát. Ne akarjunk úgy élni, ahogy a férfiak – hiszen nem is vagyunk férfiak. A ciklus minden fázisa különböző módon hat ránk: az egyik időszakban kreatívabbak vagyunk, a másikban megértőbbek, érzékenyebbek, megint máskor bújósabbak, megértésre vágyók, kuckóba kívánkozók, vagy éppen ölelést áhítók. Ismerjük meg, értsük meg önmagunkat, és ne dolgozzunk ellene. Kriston Andrea tippjei a menstruáció időszakára: - kemény testmozgás, ami megizzaszt – hatására endogén opiátokat (boldogsághormonokat) termel a szervezet. Ez azonnali testi-lelki gyógyír - kényeztetés: kellemes zene, finom illatok, hangulatos környezet, szép fények, smink, nőies ruhák vagy legalább kiegészítők - érzelmi tréning – saját nőiségünk elfogadása, szeretete, tisztelete - menzesztorna – más és más gyakorlatok erős görcsökre, erős vérzésre, ágyban fekve, vagy munkahelyi, iskolai „kávészünet” idejére - intimtorna - hasi légzés - lábmasszázs - különleges táplálkozás: a rostos élelmiszerek, savanyított tejtermékek arányának növelése, E-vitamin bevitele, gyógyteák - napozás – de csak okosan! - szerelmeskedés – amennyi jólesik! Minderről részletesen olvashat Kriston Andrea – Ruzsonyi Péter: Kriston intimtorna című könyvében (Sanoma Kiadó; 2900 Ft) Hogyan működünk? A lányok manapság 11-14 éves koruk körül élik át az első menstruációt. A középkorban az északi országokban három-négy évvel is későbbre tolódott ez az időpont, valószínűleg az elégtelen táplálkozás eredményeképpen. A ciklus az első években még nem szabályos. Van, akinél a vérzések 24, másnál akár 35 naponként ismétlődnek. A vérzés elmaradásának (amenorrhea) a megtermékenyülésen és a szoptatáson kívül más oka is lehet. Jelentős testi, szellemi megterhelés, hirtelen fogyás, éhezés, egyes betegségek, gyógyszerek is okozhatnak vérzéskimaradást. Lássunk egy átlagos ciklust! 1–5. nap A méh nyálkahártyája a progeszteronhormon-szint csökkenése következtében leválik, ezt a folyamatot vérzés kíséri, a vér és a nyálkahártya-darabkák a hüvelyen át távoznak. Az alhasi vérbőség és a méhizom összehúzódása miatt hasfájást érezhetünk. A hormonális változások hatására az erek fala kevésbé rugalmas, mint máskor, ezért a visszértágulásra hajlamos nők fájlalhatják a lábukat, egyesek a gátat is duzzadtnak érzik. Ezalatt azonban tüszőérlelő hormon kezd kiáramlani az agyalapi mirigyből, aminek hatására egy vagy két petesejt érése indul meg. Az érő sejteket rejtő tüszők ösztrogéntermelésbe fognak. 5–14. nap A vérzés elmúltával néhány napig nyálkás hüvelyváladék termelődik, majd a növekedő ösztrogénszint miatt ez a váladék egyre hígabbá válik. A 13. napon már szinte vízszerű: ez a fogamzóképes állapot kezdete. A testhőmérséklet nagyjából fél fokkal emelkedik, a 14. napon megtörténik a tüszőrepedés (ovuláció), kiszabadul az érett petesejt. 15–23. nap A kiszabadult petesejt a méhkürt felé veszi útját, eközben a tüszőből kialakult sárgatest progeszteront kezd termelni, ez készíti elő a méh nyálkahártyáját a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Ha nincs megtermékenyülés, a sárgatest elhal, a petesejt felszívódik. A méhnyak váladéka a 15-16. napon besűrűsödik, majd mennyisége jelentősen csökkenni kezd. 24–28. nap A sárgatest elsorvadása után a progeszteronszint jelentősen csökken. Emiatt sok nőnél „premenstruációs” panaszok jelentkeznek: fejfájás, ingerlékenység, mellfeszülés, nyomott hangulat. A méhnyálkahártya a 28. nap után a progeszteron hiánya miatt vérzés kíséretében újból leválik. A testhőmérséklet fél fokkal csökken. PMS A rövidítés a menstruáció előtti tünetegyüttesre vonatkozik. A XX. század vége óta a szakirodalomban kórképként emlegetik, melyhez közel százötvenféle tünet leírása tartozik. Állítólag a nők negyven-hetven százalékára jellemző többé-kevésbé súlyos formában. Igazi tünetmentesség csupán a ciklus negyedik és tizenkettedik napja közt várható. Ami betegség, azt persze gyógyszerezni, kúrálni is kell, így nem is csoda, hogy a fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, antidepresszánsok egész hadseregét ajánlják a tünetektől szenvedőknek. Erősen kérdéses persze, hogy betegségnek tekinthető-e olyasmi, ami óvatos becslések szerint is a nők több mint felére jellemző ciklusuk háromnegyedében. Egyáltalán: nem túlzás feltételezni, hogy egy felnőtt nő kizárólag a ciklus egynegyedében egészséges? Programozott menstruáció A fogamzásgátló tabletták, a hormonpótló kezelés a változó korban, a menstruáció pontos időzítése „tabletták” segítségével („Jaj, csak nehogy pont nyaraláskor jöjjön meg!!!”) – csupa közkeletű, gyakran alkalmazott eljárás. A kivitelezés egyszerű, a hosszú távú hatásokat azonban nem mérlegeljük. - Ciklikusan szedhető fogamzásgátló tabletta: ha a nő olyan korai életkorban kezdi el szedni, amikor a ciklusa még nem áll be pontosan, a szervezet saját hormonjait érzékelő receptorok működése zavart szenvedhet. A tabletta szedésének abbahagyása után úgynevezett „post-pill-amenorrhea” alakulhat ki: hónapokig, de akár évekig elmarad a havi vérzés, nincs peteérés, mivel a saját hormonokra nem lesz érzékeny a szervezet. A nő időlegesen meddővé válik. Nem helyes a tablettát a menstruáció rendszerességének beállítása érdekében rendelni, hiszen tabletta mellett csak látszólag rendeződik a ciklus. Valójában nincs peteérés, a gyógyszerszedés szünetében sem valódi menstruáció jelentkezik, hanem megvonásos vérzés. - Méhen belüli eszköz, hormonnal átitatva: maga a hagyományos spirál fokozhatja a vérzést és az alhasi fájdalmat. A hormonkezelt változat évekig folyamatosan ellátja hormonnal a szervezetet, a vérzés csökkenhet, sőt el is maradhat, és a menstruációt kísérő kellemetlen tünetek is enyhülnek. Azonban ez kettős kockázattal jár: ezek egyike maga a méhen belüli eszköz, ami gyulladást okozhat, ehhez jönnek ráadásként a hormonok, amelyek megzavarják a szervezet természetes működését. - A depo készítmények (injekció) többnyire nem okoznak menstruációs zavart, de esetenként fokozzák, vagy éppen gyengítik a havi vérzés erősségét, előfordulhat az is, hogy teljesen elmarad a menstruáció. Gyakran tapasztalják, hogy a szer alkalmazásának elhagyása után alakulnak ki menstruációs problémák. A bőr alá ültethető, hormont kibocsátó implantátum nagy százalékban okoz vérzésproblémákat. - Az úgynevezett „esemény utáni tabletta”: megvonásos vérzést okoz a bevitel utáni napokban. Szaktanácsadó: Dr. Konc János szülész-nőgyógyász szakorvos, kandidátus, a Szent János Kórház Budai Meddőségi és In Vitro Fertilizációs Centrumának vezetője