Vegyi anyagok a környezetünkben
Vegyi reakció 2006.07.03. 22:01
A természetben természetesen mindig is voltak és mindig is lesznek vegyi anyagok. Némelyikük veszélyes, de ezek többnyire a földben találhatók, ahol is az emberek számára vagy nehezen elérhetõek, vagy korlátozott hatásuk van a közvetlen környezetre. Az iparosítás eljövetelével a kitermelés és a szétszóródás megnõtt. Továbbá az emberiség korábban sohasem létezett szintetikus (mesterséges) anyagokat kezdett el gyártani.
Bár a legtöbb vegyi anyag még nem lett felmérve, az áruforgalom mindaddig engedélyezett, amíg veszélyesnek vagy elfogadhatatlannak nem bizonyul az anyag. Ilyen vegyi anyagokat széles körben használnak ill. fõleg a termékeken keresztül szétszóródnak a környezetben és végül az emberbe kerülnek. Szintetikus vegyi anyagok kis mennyiségét találták már meg tudósok a világ minden szegletében, a magas alpesi tavaktól a sarkvidéken át az óceáni üledékekig. A víz- és légkörzéssel messzire jutott vegyi anyagok a jegesmedvékbõl, halakból és madarakból is kimutathatóak.
Perzisztencia
Egy vegyi anyag jellemzõen szén alapú molekulákból áll. Idõvel a molekulakötések felbomlanak és az anyag szétesik. Ha egy anyag gyorsan elbomlik, kevés idõ marad, hogy bajt okozzon. A perzisztens anyag viszont lassan bomlik le. A lebomlás anyag-, közeg- és hõmérsékletfüggõ. Egy anyag, ami néhány nap alatt lebomlik a levegõben, akár hónapok vagy évek alatt bomlik csak le vízben, üledékben, talajban vagy az emberi szövetben.
Az emberiség évente mintegy 400 millió tonna vegyi anyagot gyárt több tízezer különféle formában. Ennek legtöbbje természeti erõforrásokból származik, mint például az ásványolaj, só, mész, ásványi anyagok stb. Legtöbbjük (ha nem mind) új formában visszakerül a környezetbe, kölcsönhatásba kerül az emberrel, az állatokkal, a növényekkel és más organizmusokkal. Ezen anyagok közül néhány gyorsan elbomlik, de keveset tudunk a bomlási folyamatok hatásairól. Ugyanakkor néhány vegyi anyag lassan bomlik le, hosszú ideig megmarad a környezetben, beépül a talajba és az üledékbe, sõt bioakkumuláció révén az élõ szervezetekbe is.
Bioakkumuláció
Sok perzisztens anyag a zsírszövetben rakódik le. Mivel nem gyorsan bomlanak le, felhalmozódnak a testben még akkor is, hogyha a felvétel kevés. Így az ember és az állati ragadozók felhalmozzák a vegyi anyagokat az áldozatuktól és elraktározzák õket saját zsírtartalékjukban.
Vannak olyan példák, amelyek azt mutatják, hogy egy ipari vegyszer lebomlási folyamata nagyon veszélyes lehet. A DDT az egyik legismertebb példa erre.
|