Érdekes kísérletet végzett a Pennsylvaniai egyetemen dr. Kelly Brownell, az elhízás jelenségeinek kutatója az erőszakolt fogyókúráról, más néven a "yo-yo" diétázásról. Kísérleti patkányokkal dolgozott, akiket először magas zsírtartalmú ételeken tartott, amíg helyes kis párnákat nem növesztettek, majd fogyókúrára fogta őket. Mindezt megismételte szegény jószágokkal még kétszer egymás után.

Az eredmény több, mint elgondolkodtató. A patkányoknak az első fogyókúra alkalmával 21 napba telt normális testsúlyuk visszanyerése, második alkalommal már 46 napig tartott ugyanannak a súlyveszteségnek az elérése, míg a kalóriabevitel hajszálpontosan ugyanolyan mértékben történt mindkét esetben. Ugyanakkor az állatok visszahízási időszaka első alkalommal 45 napig tartott, a második alkalommal már csupán 14 napot vett igénybe. Hasonló eredményeket mutatnak a Harvard University egyetemen folytatott ilyen irányú felmérések is.

A felesleges zsírpárnáknak tehát jelentősen kevesebb köze van az elfogyasztott ételek mennyiségéhez, mint azt sokan gondolják. A tudományos vizsgálatok kiderítették, hogy a test zsírtartalmát ténylegesen egy agyi irányítóközpont ellenőrzi, melyet a "testsúlyt szabályozó mechanizmus" néven szoktak emlegetni. Ez az ami szabályozza a test zsírarány-szükségletét, és arra törekszik, hogy ezt az általa kívánatosnak ítélt szintet a test meg is tartsa.

Mi alapján döntünk tehát agyunkkal erről a szintről? Mint annyi más dolog, ez a kérdés is múltbéli választásaink hozadéka. Életünk korábbi szakaszában valaminek hatására hozhattunk olyan döntést, aminek köze lehet ahhoz, hogy valamiféle védelemre van szükségünk, így aztán felvérteztük magunkat, a kiteljesedés érzésének híján belülről "kitömve" próbáltuk elérni a vágyott  biztonságos állapotot. Ha úgy láttuk, átnéznek rajtunk, a mellőzöttség érzésén úgy segítettünk, hogy láthatóvá tettük magunkat. Természetesen nem tudatos választások eredményei voltak ezek, éppen ezért a kilók-centik növekedésével arányosan nőtt bennünk az önsajnálat, ami további olaj volt a tűzre.

Máris megtettük az első fontos lépést azzal, ha felismertük annak okát, hogy miért is hoztuk ezeket a döntéseket. Legbiztosabb hízlalószer akár a test, akár a lélek bizonytalanságban tartása. Ne sanyargassuk tehát a testünket, adjunk neki olyan ételeket ami biztosítja egészségét és ami jólesik, mozgassuk  olyan módon ami örömet okoz neki, és legfőképpen szeressük magunkat!