Csökkenő ellenőrzés, nagyobb kockázat Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk óta megváltozott az élelmiszer alapanyagok és az élelmiszer forgalmazás ellenőrzése. Korábban a magyar vámhatóságok és a szakszolgálatok (növény- és talajvédelmi, humán- és állategészségügyi) állomások munkatársai végezték az országba bejövő élelmiszerek ellenőrzését. Az uniós csatlakozás után, a belső hatások megszűntek, a „szabad piac” az áruk szabad mozgásával járt együtt. Az uniós alapelvek szerint a gyártók és a forgalmazók felelnek az előállított és eladott termékekért, az államot, vagyis bennünket képviselő szakhatóságok pedig szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végeznek. Ez a szabály nemcsak az élelmiszer-biztonság területén vált általánossá, hanem szinte mindenhol, az ellenőrzések pedig egy-egy ország „magánügyévé” váltak. Ha egy ország kormánya továbbra is fontosnak tartja a fogyasztók érdekeit, akkor a korábbinál szigorúbb ellenőrzésekkel, megerősített intézményhálózattal védi állampolgárait a mérgező, fertőzött, hamisított, értékcsökkent élelmiszerektől, vagy a balesetveszélyes, gyenge minőségű, környezetszennyező ipari termékektől. Magyarországon azonban az „állam karcsúsítása” címén először az ellenőrzést végző szakhatóságokat szervezték át, vonták össze, szüntették meg, vagy adták el. A jelenség ellen már évek óta tiltakoznak a szakemberek, a környezetvédők és más civil szervezetek is. Nem a párhuzamosságok megszüntetése ellen léptek fel, hanem arra hívták fel a figyelmet, hogy a szolgálatok színvonalas működéséhez, a többszöri ellenőrzéshez szükséges anyagiak évről-évre történő csökkenése, az elbocsátások, a műszerfejlesztések elmaradása óhatatlanul az ellenőrzések színvonalát csökkenti. Ma naponta halljuk a híreket arról, hogy hány dolgozót bocsátanak el a növényvédelmi állomásoktól, a természetvédelemtől, a környezetvédelmi szakhatóságoktól, vagy a tisztiorvosi szolgálattól. Kiszámolta már valaki, hogy hány orvossal, higiénikussal, állatorvossal, vegyésszel, agrármérnökkel, növényvédelmi szakemberrel, biológus-mérnökkel, laborasszisztenssel, fogyasztóvédelmi szakemberrel dolgozik kevesebb ezeken a területeken mint évekkel korábban? Vagyis Magyarország maga kínálja fel a lehetőséget a csalni akaróknak, a nyerészkedőknek. Hamisítás több száz résztvevővel Vagy több ezerrel? Vajon mennyi ideje írták át a müzlik, lekvárok, tejtermékek, húsok, és a tojások dobozain, üvegein a dátumokat a MEGA cégcsoport alkalmazottai? Valószínűleg nem tegnap kezdték. Találtak három éve lejárt szavatosságú élelmiszert is, ezt vajon három éve szerezték be, vagy már eleve romlott árut vásároltak? Hány kisebb-nagyobb főnök és egyszerű beosztott, csomagoló és szállító, könyvelő és eladó vett részt a hamisításban, a felülbélyegzésben, az újracsomagolásban, a hamis számlák és szállítólevelek gyártásában? Miért nem tiltakozott egyetlen alkalmazott sem? Megfizették, vagy megfélemlítették őket? Ráadásul nem is egy telephelyen folyt a fogyasztók becsapását célzó üzleti tevékenység. Bács-Kiskun megyében szintén a napokban találtak több tonna romlott húst, de lapozzunk csak bele az újságokba, szinte nem múlik el hét élelmiszerbotrány nélkül. Az utóbbi hónapokban tudósok, ellenzéki politikusok és környezetvédő szervezetek figyelmeztettek arra, hogy a szakhatóságok munkatársainak elbocsátása, a laborok és vizsgáló állomások privatizálása – vagy nevezzük a nevén, időnként az átjátszása – egyértelműen a vásárlók becsapását, megkárosítását és veszélyeztetését jelenti. Vajon mennyivel korábban fedezik fel ezt a csalást, ha megfelelően működik a labor és ellenőrhálózat? Ha az ott dolgozók nincsenek létbizonytalanságban? A törökbálinti példás leleplezés ellenére borítékolni lehet a későbbi működési zavarokat. A környezetvédelmi és az élelmiszer-ellenőrző hálózat „reformnak”, ésszerűsítésnek csúfolt átszervezésénél a kormány arra hivatkozik, hogy a vizsgálatok költségesek, több labor fenntartása értelmetlen, az átszervezés során hatékonyabb hatóság jön létre. Igaz, hogy a növény-védőszer maradványok, a megváltoztatott génállomány, a gombáktól, baktériumoktól származó toxinok kimutatása magas képzettségű munkatársakat és speciális műszereket igényel, amelyek valóban drágák. Az érvelés viszont hamis. Ugyanis a rossz minőségű vagy mérgezett élelmiszerek által okozott betegségek gyógyítása minden bizonnyal többe kerül, mint a rendszeres ellenőrzés. A kormány úgy tesz, mintha soha nem hallott volna a legnagyobb elővigyázatosság vagy a megelőzés elvéről. Tömeges méretekben végzett emberkísérlet igazi büntetés nélkül Ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba, az élelmiszerhamisítások vagy az illegális hulladéklerakások és a hasonló ügyek folytatódni fognak, ha a leleplezést nem követi igazi büntetés. A törökbálinti ügy két dologra volt jó: megtudtuk, hogy a „hatóság a helyén van”, a kormány jó irányban halad, ha például akkreditált és jól felszerelt laborokat multinacionális cégek kezére játszik, másrészt a sajtó egy része arról is felvilágosított bennünket, hogy a lejárt szavatosságú élelmiszer nem egészségkárosító! Pedig arról kellene írni, hogy a haszonleső hiénák rajtunk, fogyasztókon kísérleteznek. Ha a három éve lejárt szavatosságú ételtől nem történik tömeges ételmérgezés, legközelebb négy éve lejártat kapunk. Ha kisebb hasmenéssel átvészeltünk egy romlott hússzállítmányt, máskor is kaphatunk hasonlókat. Kit érdekel, hogy az import gyümölcsökben, zöldségekben több lehet a növény-védőszer, kit érdekel, hogy vegyszer ízű a dél-afrikai szilva, ha van vevő, aki megveszi? Az sem baj, hogy elegendő táplálkozás-élettani kísérlet nélkül fogyasztjuk a génmanipulált élelmiszert. A nemzetközi óriáscégek egy része rajtunk kísérletezik. Teszteli az ellenálló-, és a tűrőképességünket. Az újabb és újabb hús-, hal-, müzli-, paprika-, és tojásbotrányok megelőzése csakis szigorú ellenőrzéssel és büntetéssel lehetséges. A laborvizsgálatok költségeinek egy részét a gyártókra és a forgalmazókra lehet terhelni, telik rá az extraprofitból. A hamisítók minél hamarabb bukjanak le, a tisztességes kereskedőknek pedig jobb lesz a piaci pozíciója. A romlott élelmiszert forgalmazó és hamisított cégek és vezetőik nevét, a termékek listáját és gyártójának nevét a fogyasztók érdekében nyilvánosságra kell hozni. És igen, a cégek működését be lehet tiltani, a csaló vezetők ne alapíthassanak újabb cégeket. Súlyosabb esetekben pedig letöltendő börtönbüntetésre kell ítélni a felelősöket. Ha a jelenlegi szabálysértési és büntetőjogi tételek enyhék, akkor ezeket is szigorítani kell. Ugyanis nem vagyunk kísérleti egerek. Mangel Gyöngyi greenfo