Tagjaink olyan halasi családos emberek, akiknek életében a családjuk a legfontosabb. Akik nyitottak egymás felé, akik szeretnének, és akarnak javítani a környezetükön.
A honlapunkat azért hoztuk létre, hogy másoknak is megmutatkozzunk: ilyenek vagyunk, ezt csináljuk, ez a véleményünk.
Ha tetszünk, és szeretnél Te is közénk tartozni, a Borókában megtalálsz minket.
De addig is: használd ezt az oldalt, böngéssz, mondj véleményt.
A mese műfaja magában hordozza a gyermek fejlődésének lehetőségét. Kezdetben a ráismerés öröme nyilvánul meg egy- egy már hallott mesének felolvasásakor. Ez az élmény " már én is tudom", magába foglalja azt az érzést, hogy a gyermek a külvilág szemlélője, megerősíti az én és a külvilág elhatárolódását. A gyermek mesehallgatás közben átlép egy másik világba. A valós világ és a csodavilág között ingázik. Ez a kettős tudat nagyon izgalmas: feszültséget teremt és old. A mesék sokféle lehetőséget kínálnak. Bármivé átváltozhatunk, hirtelen átalakulhatunk macskából egérré, minden megtörténhet. Ez varázslat. A gyermekek szívesen élnek a mesékből megismert motívumokkal. Játékuk során: boszorkányból királykisasszonnyá változnak.
A gyermek mindent önmagához viszonyít, mert sokáig nincs viszonyítási mércéje a dolgok arányairól. A mesében megjelenő ellentétek, mint pl. a törpe és az óriás, a szép és a csúnya, pont ezért fontosak nekik. Ez az állapot csak rövid ideig tart, lassan átalakul a kétpontú mércével, ahol a gyermek csak két szélső ponthoz tud viszonyítani.
A legtöbb mese szerkezetére jellemző az ismétlés. A történetben többször előforduló jelenetek sejtése biztonságot ad a gyermeknek. Örömet okoz neki, ha tudja, hogy a királyfi harmadszor is megpróbálja kiszabadítani a királylányt a sárkány barlangjából, ugyanazon módon ahogy előtte is megpróbálta. Számít rá, tudja, hogy a vitéz az ezüsterdő után a gyémánt, majd az aranyerdőbe megy. Amit várt hamarosan be is következik, tehát a várakozás feszültsége feloldódik. Mindezzel a mese folyamatossága biztosíték a számára.
A mesehősök gyakran kerülnek veszélyes helyzetekbe, de furfanggal, ügyességgel, segítséggel mindig megmenekülnek. A gyermeknek ez nagyon imponáló motívum. Gondolkodásukban, lényükben megtaláljuk az ennek megfelelő érzést: önállótlanok, s hogy még ilyen kicsik, veszélybe kerülhetnek ők is.
Ha megvizsgáljuk a televízió által sugárzott meséket, bizony elég sok olyanra akadunk, amely nemhogy feloldaná a gyermek szorongását, hanem még segít is a kialakításban. Rengeteg olyan történet van, amelynek se eleje se vége, s alig történik benne valami.
Pedig a mese fantáziavilága gyönyörködtet, lehetőséget ad az ismeretek gyűjtésére. Biztonságos értékrendszert alkot. Nevel a szülők iránti tiszteletre, szeretetre, kitartásra, s arra is, hogy hűek legyünk önmagunkhoz. Rámutat a belső értékek fontosságára.
Az igazi mese tehát fejleszt, nevel és tanít.
Kegyetlenek a mesék?
Sok szülő elbizonytalanodik, vajon nem túl kegyetlenek-e a gyermekeknek ajánlott mesék. Valóban olykor brutális elemeket tartalmaznak, a gonosz boszorkány fel akarja falni az ártatlan gyermekeket, akiket a szüleik magukra hagytak az erdőben. Hófehérkét meg akarja öletni a mostohája, majd mérgezett almát ad neki. Hamupipőke egész nap a hamuban kuksol.
Sok szülő úgy véli, hogy ezeket, acsúnya részeket inkább kihagyja a mesékből, mert ártalmas lehet gyermeke lelki fejlődésére, s inkább az élet naposabb oldalával ismerteti meg. Azt szeretné elhitetni gyermekével, hogy minden ember jó, s az élet maga a boldogság. A gyermek azonban ismeri azt az érzést is, hogy milyen az, amikor dühös, amikor elutasítva érzi magát, amikor úgy érzi, testvérével többet törődnek. S azt tudja, hogy amikor dühből kiborítja a levest, feldönti a poharat, megüti a testvérét, összetöri a játékét, az bizony rossz. Tudja, hogy szokott rossz dolgokat is tenni, és ezért ha szülei csak arról beszélnek neki, hogy mindenki milyen jó, könnyen gonosznak, vagy szörnyetegnek érezheti magát.
A mese szerepe az ambivalencia megélésben
A mesék segíthetnek abban, hogy a jó és rossz különváljon. Nagyon nehéz egy gyermeknek mit kezdenie azzal, hogy édesanyja aki minden jó forrása, aki szereti és babusgatja őt, megszidja valamiért. A mesében szeplő gonosz segíti abban, hogy bűntudat nélkül legyen dühös a " hamis" anyára, a gonosz mostohára, úgy hogy közben nem kell félnie attól, hogy az igazi jóságos anya szeretetét elveszíti. Az ellentétes érzelmek integrálására a gyermek ugyanis még képtelen.
Jancsi és Juliska, avagy a szeparációs szorongás feloldása
A Jancsi és Juliska című mese a gyermekek legnagyobb szorongását fejezik ki. Ha a gyermek éjjel a sötétben felébred, attól retteg, hogy szülei magára hagyták. Kezdetben az anya, a gyermek minden igényét kielégíti, ahogy azonban nő, a gyermeknek el kell viselnie a frusztrációkat is.
Az erdő mélyén rejlő mézeskalács házikó jelenti mindkét anyát, azt is, aki minden igényt kielégít, hiszen a házikóból bármennyit, bármikor lehet enni, s ezt a gyermekek meg is teszik a mesében. A ház lakója, a jó anyához hasonlóan kedvesen behívja őket, megeteti, lefekteti, betakargatja őket, és ők boldogan elalszanak. Reggel azonban arra ébrednek, hogy vége a boldogságnak, a gonosz boszorkány el akarja őket pusztítani. Ezt a gonosz boszorkányt a gyermek fantáziavilága teremtette, s állandóan nyugtalanítja a gyermeket. Azt is jelképezi, hogy ha zabolátlanul kiéled ösztöneid, ha csecsemőként akarsz élni, az, bizony nagy veszélyekkel jár. Jancsi és Juliska azonban legyőzi a gonosz boszorkányt okossággal és ravaszsággal. A mézeskalács házikó kincseket rejt, ezek a kincsek megint a jó, az óvó anyát szimbolizálják, aki mindvégig jelen volt. A kincseket, hazaviszik szüleikhez, és attól kezdve nincsen több bajuk, boldogan élnek tovább.
A mese egy favágó házában kezdődik, és ott is ér véget. Ami közben történt, nem más, mint a gyermek személyiségfejlődése: félt, hogy elveszti szüleit, s rádöbbent, hogy szüleit visszakaphatja, de már egy fejlettebb fokon, érettebb emberként, aki nem csecsemő módjára kötődik. Hiszen a gonoszt megölte, s vitt haza (lelki) kincseket, amely által a család élete jobb lett. A mesében két gyermek szerepel, ez egyrészt inspirálja a gyermeket arra, hogy egykorú társai is fontosak már, s azt is érezteti a gyermekkel, hogy nincs egyedül.
Hamupipőke, avagy a testvérféltékenység megoldása
A mesében mostohatestvérek szerepelnek, talán azért, hogy elfogadtasson velünk egy olyan ellenségeskedést, amelyről szeretnénk azt gondolni, hogy édestestvérek között nem létezhet. Hamupipőkét mostohatestvérei nap, mint megalázzák, a legpiszkosabb munkát végeztetik vele, alacsony sorban tartják. Ehhez hasonló érzések gyötrik azt a gyermeket, aki úgy érzi, hogy szüleik a testvérét részesítik előnyben.
Ilyen érzések akkor is meglehetnek egy gyermekben, ha erre látszólag nincsen semmi oka. Igen ritka az, hogy a szülők valóban feláldozzák valamelyik gyermekük érdekét a másik miatt, mégis időnként minden gyermek szenved a testvérféltékenységtől.
A testvérféltékenységnek a valódi forrása nem a testvér, hanem az anya. A gyermek attól fél, attól retteg, hogy anyja nem szereti őt. Ez a szorongás teszi terhessé számára testvére létezését. Az anyát pedig mostohaanyává változtatja, édesanyja, aki odaadó, és aki mindenben támogatja már meghalt.
Sok gyermek úgy érzi a történet elején, hogy Hamupipőke megérdemelte azt a rossz sorsot, ami neki jutott. Minden gyermek életében van egy szakasz, amikor úgy érzi titkos gondolatai, vágyai miatt megérdemelné, ha kirekesztenék a többiek maguk közül. Emiatt haragszik a többiekre, akik minden bizonnyal bűntelenek.
A mesében a mostohaanya és a mostohatestvérek annyira gonoszok, hogy bármilyen rosszakat kíván is nekik az ember az jogos. Nem kell tehát bűntudatot érezni az ellenséges gondolatok miatt. Végül mégis ő diadalmaskodhat, a megalázott helyzetből felemelkedhet. Ebben édesanyja segíti, hiszen az apjától kapott mogyoróágat elülteti anyja sírjára, könnyeivel táplálja, s mikor az ág kihajt, s fává nő, akkor megadja Hamupipőkének a felemelkedéshez szükséges dolgokat. Ez a csodálatos fa az, az örökség, melyet a jó anyától kap a gyermek, s mely a kétségbeesésben is erőt ad. A mese által tehát a gyermek saját kétségbeesését, saját magáról alkotott rossz véleményét, bűntudatait, haragját, feldolgozhatja.
Hófehérke, avagy rivalizálás anya és lánya között
Az anya és leánygyermeke közti kapcsolat konfliktusos volta, amely egyes analitikus szerzők szerint szükségszerű, a Hófehérke és a hét törpe című mesében jelenik meg.
Hófehérke gonosz mostohája nem vállalja az anyaszerepet, csak saját szépségével törődik. A gonosz mostoha megrekedt az önimádat szintjén, nem is megy az emberek közé, mindössze varázstükrével társalog, s újra meg újra azt akarja hallani, hogy ő a legszebb. Mikor Hófehérke serdülővé válik, nem hagyja érvényesülni, féltékeny rá, sőt üldözni kezdi. Meg akarja öletni, de Hófehérke elmenekül, s találkozik a törpékkel, s velük készül az anyaszerepre, velük válik felnőtté.
Mostohája azonban ide is követi, és különböző tárgyakkal próbálja elkábítani, mérgezett fésűvel, mérgezett övvel, végül mérgezett almával. Hófehérke meghal. Ez azonban nem igazi halál, hiszen közben fejlődik. Fejlődése végén, Hófehérke a herceg oldalán, igazi felnőtt életet él.
A történetnek több tanulsága van. Egyrészt, az, hogy bár a gonosz mostoha rosszat akart, és féltékenységével elűzte Hófehérkét, mégis ő indította el a fejlődés útjára. Az anya- leány konfliktusok, melyek különösen serdülőkorban erősödnek fel, valójában egy bizonyos szintig hasznosak, hiszen segítik a gyermek leválást. A gyermekét magához láncoló, önmagát tökéletesnek gondoló anya, megnehezíti a leválást, s így az nem egy izgalmas próbatétel lesz a lány számára, hanem összeomlást eredményez.
Ez a mese kiválóan példázza azt a jelenséget is, amikor valaki saját érzelmeit a másikra vetíti. A leánygyermek féltékeny anyjára, hiszen annak több kiváltsága és előjoga van, apja szeretetét is jobban élvezi, de ezt az érzést a másik félbe vetíti, azaz anyja féltékeny rá. A kisebbségi érzés így magasabbrendűségi érzéssé változott. A mese azt is példázza, hogy hiába menekül valaki egy álomvilágba, a törpék házába, a törpék nem tudják megvédeni őt. Az ember nem szökhet el szüleivel kapcsolatos rossz érzései elől, saját belső konfliktusaival meg kell küzdenie. Csak saját lelki fejlődése révén juthat el oda, hogy saját harmonikus életet éljen.
Az általam leírt meséknek még számos szimbolikus jelentése van, de a cikk terjedelme nem engedi ezek részletezését.
A mesék tehát nem csak szórakoztatják a gyermeket, hanem fejlesztik önismeretét, s elősegítik személyiségük fejlődését.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A mese műfaja magában hordozza a gyermek fejlődésének lehetőségét. Kezdetben a ráismerés öröme nyilvánul meg egy- egy már hallott mesének felolvasásakor. Ez az élmény " már én is tudom", magába foglalja azt az érzést, hogy a gyermek a külvilág szemlélője, megerősíti az én és a külvilág elhatárolódását. 
