Súgó

Témák:

Hozzászólás (Utolsó)

szülés történetek: ahogy én éltem meg Még  egészen kicsi lány koromban ösztönösen jól éreztem magam a bőrömben. Ahogy cseperedtem, és értelmem is nyiladozott a női sors megannyi nehézségével találtam szembe magam, és egyre jobban kezdtem félni attól, hogy mi vár rám, és vajon fogom e bírni a sok gyötrelmet, és fájdalmat, ami a női élettel együtt jár.  Sokáig- egészen szülésen napjáig - nem értettem hogyan képes egy anya akkora fájdalmat vállalva két, három vagy még ennél is több gyermeknek életet adnia. Mi az, ami miatt újra meg újra örömmel a szívében, mosollyal az arcán mondja ki: Kisbabám fog születni! Most már én is tudom, és vállaltam másodszor is. Készültem rá, és mindent megtettem annak érdekében, hogy mindkettőnk számára a lehető legkevesebb rossz érzés maradjon meg ebből az élményből, mely azért valljuk be (itt magunk közt) világra jönni nem egy leányálom. Érdekes az idő, hogy megszépíti az emlékeket is, mert biztos vagyok benne, ha szülés után néhány héttel kérdezel, milyen élmény volt, bizton állíthatom, nem vettem volna ilyen idillikusra a beszámolót.  No, nem azért, mert itt is fájt, meg ott is sajgott, ha nem mert igazán meg sem tudtam fogalmazni, mit is éltem át néhány napja. Még én csak ízlelgettem a szót: anya vagyok én is. Az én kicsi fiam, mondogattam magamban. Órákig bámultam, ahogy alszik, és álmában fintorog. Egyszerűen nem tudtam betelni vele (néha még ma is ezt érzem). Az egész életem megváltozott, és átértékelődött. Sokszor jutott eszembe, mire vártam, mitől féltem? Mert ha ezt tudtam volna, hogy nem a fájdalmon van a hangsúly, és sokkal-sokkal többet ad, mint amennyit fel kell áldozni érte (egyáltalán fel kell?!) nem vártam volna ennyi évet az gyermekvállalással, és családalapítással.

5 (2008.05.15.)