Tagjaink olyan halasi családos emberek, akiknek életében a családjuk a legfontosabb. Akik nyitottak egymás felé, akik szeretnének, és akarnak javítani a környezetükön.
A honlapunkat azért hoztuk létre, hogy másoknak is megmutatkozzunk: ilyenek vagyunk, ezt csináljuk, ez a véleményünk.
Ha tetszünk, és szeretnél Te is közénk tartozni, a Borókában megtalálsz minket.
De addig is: használd ezt az oldalt, böngéssz, mondj véleményt.
Sokunkban számtalan kérdés felmerül, hogy vajon mi (szülők), gyermekeink és az óvónők miképpen fognak átlendülni a kezdeten. A gyermek szempontjából igen nagy változást jelenthet. Sok tényező befolyásolja a fogadtatást:
-Ha már járt valamilyen közösségbe, sokkal gördülékenyebben fogja venni az akadályokat, hiszen már megszokta más gyerekek közelségét, barátkozhatott a közösség fogalmával és a szabályokkal. Akár pár nap alatt „újra” belerázódik a/az bölcsőde/óvoda mindennapi ritmusába. Könnyen megtanulhatja, hogy ki az óvó nénije, akihez bizalommal fordulhat. Az is könnyíthet a beilleszkedésbe, ha van a csoportban egy-két ismerős.
Az első nap végig maradjunk ott vele, hiszen ez biztonságérzetet ad számukra. Ilyenkor számoljunk be minden olyan dologról az óvónőnek, amit mi akár lényegtelennek is tartunk, pl.: mit szeret játszani, alvási-, evési szokásai, mi nyugtatja meg, stb.
A második nap lehet elkezdeni az oviban hagyást, ami elsőre legyen egy fél óra, aztán 1 óra. A továbbiakban az óvónő fogja mondani, hogy mennyi időre van még szüksége a gyermeknek.
Mindig köszönjünk el a gyermektől, mivel annál nagyobb trauma nincsen számára, mint hogy pár perc után felfedezi, hogy anya otthagyta. Ha sírás is lesz a vége, akkor is menjünk el, mert sokkal nehezebb lesz az elválás, ha csak húzzuk-halasztjuk a dolgot. (Nem beszélve az anya arcára kiült bizonytalanságot látva, a gyermekben is az lesz, rossz érzést keltünk.)
Pár nap elteltével az oviban való étkezésen is túleshetünk, majd egy hét után jöhet az alvás. Ilyenkor örömet adhat egy új pizsama, egy megszokott kis állatfigura, pelenka vagy esetleg a cumi.
Fontos, hogy mindig beszéljük meg otthon a gyermekkel a másnapi teendőt, ezzel is felkészítjük, és nem hirtelen önti el a felismerés.
-
Ha még nem járt semmilyen közösségbe, a folyamat akkor is ugyanaz, csak lehet, hogy hosszabb időt vesz igénybe (2-3 hét). Sokkal több feladattal kell szembenézniük, amin egy tapasztalt bölcsis/ovis már átesett.
Nem akkor és azzal játszik, amivel akar; vannak goromba gyerekek, akik nekimehetnek motorral, megdobálhatják homokkal, elveszik a játékát vagy nem akarnak vele játszani, stb.
Nem akkor és azt eszi, issza, amit megkíván és, amit anya otthon főzött.
Meg kell tanulniuk, hogyan mosunk kezet; miért kell megvárni míg mindenki megeszi az ételt és miért csak utána állhatunk fel az asztaltól; miért nem megyünk át a másik csoport udvarára, stb.
Viszont sok tapasztalatot is szerezhet az óvodában a társaitól, pl.: egyre szebben, artikuláltabban beszél, elles bizonyos mozdulatokat, stb.
A szülő és az óvónő kapcsolata szempontjából fontos az információ áramlása mindkét fél részéről. A napi találkozások alkalmával meg lehet beszélni az esetleges problémákat. Sok szülő csodálkozna, hogy milyen az óvodában az gyermeke. Ha otthon mihaszna, akkor az oviban ebből lejjebb fog adni. Ha otthon jó gyerek, akkor tud meglepetéseket okozni az óvónőnek. Ne aggódjunk túl dolgokat, hiszen ha valami baj van, úgy is jelzi azt az óvónő. Legyünk határozottak és következetesek! Tanácsot is kérhetünk az óvónőtől, hiszen a legszebb és legőszintébb korszakukban előttünk, óvónők előtt nem sok titok van! Sok szülő azt gondolja, hogy az adott problémával csak ő küszködik, holott csak nem merünk róla beszélni vagy esetleg szégyenkezünk miatta!
Kérdések:
-Mit vigyünk magunkkal?
váltóruha (a játszóson kívül), ha bepisil, vagy a mosdóban összepancsolja magát (beletartozik a bugyika és a zokni is),
kinti-benti ruha, cipő,
pizsama,
alvós kabala,
pelenka és popsikrém.
-Mit tegyek, ha otthon újra bepisil?
Semmiféleképpen ne dorgáljuk meg érte, mivel sokszor nekünk felnőtteknek is nehéz megküzdenünk egy-egy problémával, ők még ezeket nem tudják kezelni. Ha már biztonságban fogja magát érezni, a bepisilés is abbamarad. Ne rögzüljön a gyerekben, hogy ő valami rosszat tett és ez által rossz gyerek lett. Inkább nyugtassuk meg, hogy másokkal is előfordul az ilyen, és majd legközelebb ügyes lesz.
-Utál vagy sírva megy oviba!
Ilyenkor jön elő a szülő lelkiismerete, hogy vajon jól döntöttem-e vagy mit teszek rosszul! Minden kezdet nehéz! Valakinek könnyebben megy, de ettől még nem leszünk rossz szülők! Ki ne szeretne egész nap anyával otthon lenni, mikor ott minden úgy van, ahogy azt ő szeretné. (Csak megjegyzem, hogy aki az első heteket végig sírja, azokból lesz a legnagyobb kópé!) Ez is egy állomás az elválás útján, amihez szintén idő kell! Az ilyen gyerekek először azzal vannak elfoglalva, hogy erőt gyűjtsenek az egész napos síráshoz. Majd mikor megunják vagy belefáradnak a sírásba, kezdik felfedezni, hogy az oviban nem csak sírni lehet, napról-napra jobban fogják magukat érezni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
